A városi favágó elégiája

A Háttér:

Egy Lemzburgi fenyőerdő,

S a városi favágó nekikezd.

Sok az erdő, sűrű erdő

Panaszkodik kis fejszéje!

Faágak recsegnek ropognak,

Hátak ropognak recsegnek

S Feje fölött zuhog az eső.

Sztoikusan rezignálna ő

De nem lehet, 

A természet rajta nevet.

Az eszköz:

Van ám druzsba, az nem megy ma

Talán a nagy fejsze..persze, ejsze

Nagy a választék mégsem választ még

Töprengés, ágak között tipegés 

Mozdulatok sorozata, s íme

Városi favágónk  kirendelt eszköze,

Nem más mint kis fejszéje.

A cselekmény:

Nagy lendülettel vág neki a munkának

Egyet lép, egyet esik, s úgy tűnik

Hogy manapság a szerény szelíd ágak,

Hirtelen vad ágakká változtathattak.

Sok a munka, kemény munka,

És tiz perc múlva, meggondolván

Nagyobb lett a lendület, azaz szünet.

A Konklúzió

A munkálkodó városi favágónk panaszát

Sokan hallanák, de nincsenek csak fák.

Tehát határozottan meggondolta, hogy

A Teremtő más célokra teremtette,

S a favágást meg minden féle vágást

Olyan féle ember fajra hagyja,

Melynek kezében jobban áll a kasza.

Post-scriptum

Vágjon fát a halál!