Reiyel fiai

„De, kivel nem ér föl egész világ ökre, Dicső híre-neve fennmarad örökre”                                        Arany János          ajánló ha az olvasót eddig megkímélte az irodai melódráma, bátran görgesse egerét vagy ujját az össze-visszafoglalóra. Fanyaranyos reveláció Két bronz Oszkár, nehezen lép pódiumra manapság, legyen inkább egy Arany Johnny helyette, legalább kétszáz évben egyszer,  fúljon meg a hollywoodi filmrendszer.  Part I  Pályakezdő agytornászt, kötetlen formában kapott el egy csuklászivatar. Emlegetnek, gondolta magában a part-time költő, ki munkaszünetben morzsolta goromba gondolatait, összegyűrte, majd kidobta az ablakon, mind. Találok majd fontosabb dolgokat csinálni, hangzott el a kötelesség, ki be se mutatta magát, úgy suhant be az ajtón pár ki...

– a gyár legszebb versei – Georg Dorfwohner szavaival méltatott szövegek, miszerint: A fiatal szerző, JvK 1 mielőtt az lett volna, szerződést írt saját magának, hogy szavát betartva (bizony Isten) perverz gondolatokat fog papírra dobálni, lehetőleg Bonchidától-Hencidáig. A XIX. XX. és XXI. század (de nemcsak) disz. 2 lírájának babérhordozója, atyja, fia, művelője és oktatója. Rettenetes tehetsége miatt országszerte (ma már galaktikusan) lett ismert. Irodalmi jelenléte mindenütt megtalálható, akár a szentlélek ritka formája. Disz.(n)oskolát alapított, saját magának. Számtalan versimádóra és tanítványára akadt az évtizedek során, de az irodalmi jelentkezők, akárhogy is szerettek volna résztvevői lenni e csodaintézménynek, sajnos nem értesültek az iskola címéről. Azóta se bukkan rá senki, ugyanis JvK külföldre költözött.                            Dicsértessék, ...

(utcasávi vágta) Mérlegen méri magát a város, többezer csizma csúsztatja naponta kopott talpát az utcán. Ábelt elnyelte már a rengeteg, nem maradt más, csak Káin, ki saját jövőjét verte agyon, míg gyermekei fülig érő sárban hemperegnek, persze selyem pizsamában. Majd tisztába teszi őket a környezet, egy Dostojevskij e.book-furdalás, vagy Struccként ássák fejüket a homokba, de kérem, a városban hol lehetne homok, ja a strandon: hát nagyon úgy néz ki,  így nem jutunk  oda soha. Mert a parton épített Kafka Kastély, bármikor összedőlhet, s ha ötperceként bámulunk egy képernyőre, attól még nem kerülünk közelebb pixelcéljainkhoz, s az összedőlt ballbástyát sem elég kivágni a képből, kivárni, míg az utolsó erődítmény összedől, vagy rátaposnak. Nem, nem elég vinni magad az árral, fejet lehajtva hunyorogni az úton. Ha valahány jelzőlámpa pirosra vált, ne siess, ha siettetnek, bárki kiált, hisz emberi ösztön a kitartás...

pár évtized múlva mikor a Kárpátok helyén homokdűnék dünnyögnek, valaki csak megmondja mi valóban a líra. pálmafák alatt rajzolnak pár sort a homokba, és tehenek helyet púpos-tevéket hajtanak majd ki a legelőre. Vizes törölközőket hordó török-űzők idézik fel múltunk, ami egykor papírra karcolt történet volt, ma már szükségtelen szupersztíciói szavainknak, melyet szemenként hordoz szét a változás rejtvénye.  

Nyolcvan évesen akad majd egy tánc, s talán egy partner, ki naponta megtáncoltat. Leküld kenyér, tejért, és én is delegációba küldöm az úrhoz, de mégis lemegyek, nem csak a Ritus kedvéért, lemegyek mércézni magamat, egy tiltott cigire rágyújtva simulok a jöttmentek árnyékába. Talán ötven év kevés a tilalomra de hogy tudhatnák a fiatal verebek milyen egy Skót whisky mellet pityeregni egy nő, vagy füst miatt, (néha mindkettő egyszerre) hirtelen kirontani az ajtón, felszürcsölni a tél első leheletét, belekábulni a délután zajába, katt, majd ismét berontani a füsttelepre, saját tabu témámmal a kezemben. Mindez ugyan meg se történt, három percnyi gondolatba mált életem. Látásra messzi délibáb, mégis mit kereshetnék ennyit itt távol-keleten. Egy aprózárból kivezető látomás, egy zöld jelzőlámpa zökkent vissza önmagamhoz. Katt.

(dalszöveg egy konyhaszéken ) Mikor mondtad utoljára valakinek, szeretlek! Isten ments hogy kézbe markolj magad jóvoltából egy verseskötetet.  Nem számit hogy kitől, kinek olvasod, lehet élettársad, nagyid, anyud/apud, macskád/kutyád, csak élő legyen, nem halott. Ha ember hiányozna a képből, rajta pajti, ölelj hát át egy fát. Nem kell egy bizonyos nemhez, valláshoz (Krisna rajongóhoz) tartozni, nem kell egy hely, pap plusz kehely, motívum vagy okozattól mentes szappanoperaleves, légy őszinte a szavakkal, s a nárcisztól óvakodj, az önsajnálat kibelez. Hány goromba irodalnok vert pofán e szó miatt; tiltott szóeszenciának minősült, mint lélek, virág vagy Trabant. Mert nem mainstreem manapság egy érzést valakinek átadni. Szeretni lazaság kell, némi jóindulat, ha mások pátoszt látnak benne, legyenek könyvelők, költők vagy  informatikusak. Szóval egyszerű a szíveskedés, felold minden bajtól, jajtól, szeretethez nincsen...

                                                    Két nyárfa /Zwei Pappeln Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. Osztódom én, osztódol te: só vagy az én kenyeremben, mosoly vagy a bajszomon, könny vagyok a két szemedben. Köt a vére, köt a vérem: szeretőm vagy és testvérem. köt a vérem, köt a véred: szeretőd vagyok s testvéred. Szellőm vagy, ki megsimogatsz, viharom, ki szerteszaggatsz, szelőd vagyok, ki simogat, viharod, ki szétszaggatlak. Ha nem volnék, te sem volnál, én sem volnék, ha nem volnál. Vagyunk ketten két szép nyárfa, s búvunk egymás árnyékába. Ich wäre nicht, wenn du nicht wärst, wenn du nicht an mich lehnst, du wärst nicht, wenn ich nicht wäre, wenn ich nicht an dir lehne. Du bist ein Teil von mir: du bist wie Salz i...