Hanna egy bécsi gyárban

-
– a gyár legszebb versei –

Georg Dorfwohner szavaival méltatott
szövegek, miszerint:

A fiatal szerző, JvK1 mielőtt az lett volna,
szerződést írt saját magának, hogy szavát
betartva (bizony Isten) perverz gondolatokat
fog papírra dobálni, lehetőleg Bonchidától-Hencidáig.
A XIX. XX. és XXI. század (de nemcsak)
disz.2 lírájának babérhordozója, atyja, fia,
művelője és oktatója. Rettenetes tehetsége
miatt országszerte (ma már galaktikusan)
lett ismert. Irodalmi jelenléte mindenütt
megtalálható, akár a szentlélek ritka formája.

Disz.(n)oskolát alapított, saját magának.
Számtalan versimádóra és tanítványára
akadt az évtizedek során, de az irodalmi
jelentkezők, akárhogy is szerettek volna
résztvevői lenni e csodaintézménynek,
sajnos nem értesültek az iskola címéről.
Azóta se bukkan rá senki, ugyanis JvK
külföldre költözött.

                            Dicsértessék,
                           a valódi Dorfwohner

 Murokfőzelék

(már megint!)
avagy a murokfőzelékkel
a fasz kivan

Ó kedélyes hölgyem,
bassza meg, hát ismét
sárgarépát
lékelt az asztalra,
nem tréfa ez, vigye innét,
felőlem dalolhat is közben.
Maradjanak csöndben mások,
majd őket is agyonverem.
Hölgyem, Madonnám, Mindenem,
ugye mondtam már, e helyszín
rémálmokkal rugdos regbe,
házinyulak ugrálnak rajtam,
de nem baj, őket is megcseszem.
Adieu, irány a Légió,
vagy talán Bécsbe lenne jó,
ismert leszek, és művész
is, szekrényemben, párnák
közt szállít el egy teherautó.
Ön mézesmázos, madártej,
én túrórúdi, szegény legény.
Hölgyem, tudja meg, az én
szekrényem az öné, hej,
de véletlenül lenyeltem
a kulcsot, s nem talál rám
csak a halál, vagy egy
burzsuá bútoraukció.

OJD – „Anna egy pesti bárban” kötete alapján,

1JvK – (pseudonim) Jan van Kroonstad eladta alteregóját egy Rotterdami kávézónak, mert hogy is költözhetne Kroonstad (NL), Kronstadt (DE) mindenestül Bécsbe (AT)

2Disz. – (rövid.) sokan azt hinnék, hogy disztihonról lenne szó, szemantikája egyszerűen disznóság

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

-
Bertold Brecht              Az utókornak I. Tényleg, sötét időkben élek! Bolond az ártatlan szó. Egy sima homlok Intoleranciára mutat. A nevető Csak nevet, még nem vett tudomást Az iszonyatos hírről. Miféle idők ezek, hol Majdnem bűn egy fáról való beszélgetés Míg annyi gaztettet hallgatással körbezár! Ki ott nyugodtan megy át az utcán Valószínű hogy már nem is elérhető Bajtárasainak? Igaz: megkeresem még saját kenyerem De higgyétek el: ez csak egy véletlen. Semmi Amit tehetnék, nem jogosít ahhoz, hogy jóllakjak. Véletlenül vagyok megkímélve. (Elveszek, ha kifogy a szerencsém.) Azt mondják nekem: Egyél és igyál! Örülj annak hogy van mit! De hogy is tudnék enni és inni, ha éhezőktől szedem el az ételt, és Pohár vizem hiányolja a szomjazó. De mégis eszem és iszom. Szeretnék bölcs lenni. A régi könyvekben írja, mit is jelent a bölcs: Távol tartani önmagát a világ viszályaitól és e kevés ...
Read more »

Dsida fordítás

-
Dsida Jen ő: A prose poem Writen in (1930),  published postmortem           Kóborló délután kedves kutyámmal               -          Lírai riport öt fejezetben   -         (Részlet a harmadik fejezetből)   ŐSZINTÉN MEGDICSÉRJÜK         AZ EGÉSZ VILÁGOT Szép a világ, gyönyörű a világ és nincs hiba benne.           Már legalább minekünk iszonyúan tetszik ilyenkor.           Hívogatón fut az út, ragyogón felporzik a léptünk,           körbe kivánatosan kiterülve feküsznek a falvak,           testvérünk a rög és neve van valamennyi bokornak.      ...
Read more »

A világ potyautasa

-
én lennék, kit kevésbé ismerek, de megtudni lényeges konstelláció. Senki fiának nem tartozik magyarázattal. Hol az otthontalanság lélegzetvétele önkereséssel fedezheti fel lényegét. A rövid és kényelmes homokkastélyokhoz vezető utat hagyom csak másra. Követelések és rossz tekinteteket hiába kerülő zárdám lettél, te egyszerű szavakban elrejtett hasonmásom. ugye szabadon lengő kötéltánctan még a világ, ugye rád bízhatom magam ha minden ösvény megszűnik, vagy maga a föld szakad rád. Merre járnak most a papírhajók, melyet évezredekkel ezelőtt dobott egy folyóba a véletlennek tökéletes aritmetikája. S azóta csak szembe az árral úsznak véges elképzeléseink, frusztrált történetvonalakat megrajzolni vágyó térképeink. Az ösztönök érzelmét megszakító nyugati értelemnek marginalitása. Mit tudhatsz rólam, ha jómagam sem tudom igazán és mit tudhatnék rólad, ha végre felfedezni kezdem Köszönöm, legalább átutazó lehetek e föld...
Read more »