Két világ

Közel és mégis oly messze...

szinte két világ és pár mérföld

kell legyen köztünk (hát így adódott)

Milyen jól hangzana egy csók most,

egy átkarolás, egy egyetlen ölelés.

Mikor még te tartottad az ernyőt,

dünnyögött az ég, s minket ez nem

is zavart.

Markomba tartogattam kis világom,

soraiban belefogalmaztam együttlétünk.

Lépéseink senki sem követte.

Ma már más városba hurcol

ez a szemét gyorsvonat.

Világod fátyla alatt, falad fehér,

akár az enyém. Hogy szürke vagy

színes jelen járkál a járdán, és midig

egy lépéssel előttünk, vagy hátunkban

halad...nem tudom.

Hátranézni nem érdemes,

hisz múltam lépései utolérnek és

kifizetteti velem minden tartozásom.

Pedig én mindenért megfizettem.