Resurrectio

Mert előbb utóbb lehullanak a csillagok,
nincs hozzá egy bizonyos mennyezet,
élet prédika mihez lelked igazítod,
csak valamikor tudni fogod
hogy fényben halad
tovább a gondolat.

Ami neked megszűnik létezni, az csak az
út kezdete egy ismeretlen ösvény felé,
hogy hol voltál, vagy, leszel, merre
visz a tudat. Lepereg lényed
a fizikai világ köntöséről.
Fájdalmatlan.

Mi mindet látsz és érzel, mi álom és valóság
egy tiszta lapra íródik majd, misztérium
magzatában megtalálod önmagad
és eggyé válsz a végtelennel.
Az idő fogai kihullanak,
és újraébred a jelen.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

A hegy nő, a nő marad

Grandioz grafi(ti)kus