Száguldozó

Vonatnak kattogó zajára száguldok te hozzád.

Veszély jeleket nem ismerek,

szalad a huncut Hold.

Koboldok és csillagok vigyázzák utam,

meg is ázhatok...mit bánom én.

Nem állít meg

senki és semmi.

Márvány párnákat dob fel az égre az est,

majd leteríti sötétkék palástját.

Bennük találtam rád valahol.

Igen...te lennél, aki életet hoz,

és életre szomjazó vággyal helyet

foglalsz szívem pókhálós peremén.

Még pár mérföld, pár óra, pár perc,

és ahogy a vassárkányból kilépek,

te fogsz majd várni a peronon.

Hátizsákom ledobom,

kezeimmel átfonom derekad,

és nem is mondok semmit.

Hisz te gondolatban tudni fogod:

megérkeztem.