Húsvét után

Csend, nyugalom.

A hegyek fellélegeznek.

Tele tömöm erszényem

jó levegővel. Emlékekkel

és reménnyel ajándékoz

szülővárosom Szigete.

A Malomkertbe hozott egy

jó szó, józan észt merítek a

forrásból, s a lógóhídon

hintázó álmaimat tovább

adom az életet palackozó

öregembernek.

Büszke bércek állnak sorba,

még tartják a frontot valakinek.

A vándor soraiban megtalálom

mondanivalóm. Valójában te

vagy az, mester. Bárányfelhők

közt képzelem el arcod.

Feljebb visz a szél oda,

ahol a szenny és rossz szót

már eltemettek a fenyvesek,

ahol a ritka levegő átkarolja

örökzöld fürtjeid. Megpihen

a jelen, talán megáll az idő.