Má' megint egy 7méteres

(toronyóra láncostul)

Hogy a Föld kerek és karperec

perc minden pillanat. Pár nap,

pár óra vagy maga a végtelen,

melyet hegyen völgyön együtt

töltöttünk.

És hogy valójában kék ég alatt,

szél püföli hajam a toronyórán

hol poros betűk, számok váltakoznak

ebbe az időmértékes méricskélőn,

s nekem csak neved jut eszembe,

melyet az Istenért sem vagyok képes

kivenni zavarmentes kobakomból.

Baj lenne ez? Á dehogy...hagyom

hogy vigyen a szél magával.

Szárnyat növeszteni nem újdonság,

ahhoz hogy újból repüljünk a mába,

kicsit olyan mint a biciklizés...

felejthetetlen. Látástól vakolásig

fogom építeni majd saját házam,

és nem oly téglákkal falazom be

ahogyan épp a szomszéd mondja.

Megtanulod te is, hiszek benned.

Megembereljen a jelen, új vizeken

jár pár plasztik pohár, és ahelyett

hogy lemerülne, a pohár tiszta

vízzel lesz félig tele...

A többi levegő, füst, árnyék.