Iza óda, visz a Tisza

folytatólagos folyóbeszéd

Ó te Iza, szebb vagy mint a Mona Lisa.

Lizinget se kell elkövetnem hogy

szem érmédet meg ne leljem.

Apád csak beleegyezne, vagy

talán vele is kéne egyeztetnem?

Ne szaladj már olyan hamar.

Kő, felhordott kő nem marad

a helyén ha faképnél hagysz,

                  faképnél hagysz.

S ez a szerencsétlen szakasz

sem lesz ugyan olyan mint a,

milyen volt zöldeskéke...

ugyan már... hisz be sem fagytál

s az öregek telének, január az új

márciusi ifjak. Petőfivéremtől

kérjek e tanácsot? Vagy fogadjak

egy ácsot?...egyáltalán nem fura

folyókkal, fákkal, és egy nem párnák közt

meghalni vágyó halott nemzeti költővel

csevegni, bocsánat csobogni.

Előbb megkérdem a Nagyurat,

ha Szabadkán szót egyezhetek

e, a nagy poétával. „Go my son,

but keep it going, don't let your

heartbeatbox fever beating!”

(nahát a mindenható is angolul beszél?)

Adjon Isten szabadságot, szerelmet

s mind a kettőben egy nemzetet

Petőfi honfitársam! Tudja izé...

nekem teszik egy folyólány,

de előbb meg kellene kérdezzem a

fatert, ha udvarolhatok e nála otthon

s mivel az édes(folyó)apjával kend

már többször is pár rímben beszélgetett,

még is mi a véleménye, írjak neki verset?

„Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.”

Na jó, köszi, mindent megértettem.

Dear Mister Tisza

(angol feliratú megszólítás

hogy istenesen/régiesen szól-

jon mert nagyon öreg a folyam,

és mert Petőfi is így csinálta)

Leánykérődzni jöttem kendhez

(hú ezt elcsesztem), rendhez

szokott szabad legény vagyok

főzök, vasalok, na meg írogatok.

Szép leánynak mozdulatlan

tájkép verset tájszólásban

képes vagyok képes lapra

festeni. Szükségem van papra?

Felduzzadt a karcsú Iza,

kezével átölelte irománcom,

papírra írt betűimet beáztatta,

és elmosta minden bánatom.