Farsanghoz közel

Pogány dallamra vigyük magunkat

a bálba, szolgáltassuk ki ismerősöknek

ismeretlenségünk, hiszen nem mi vagyunk

azok a bohém bohócok kikkel a terem megtel,

csupán fejünket ajánljuk fel egy ezüst tálcán,

és bólogatunk pont amikor kell.

Zene gördül, görbe orrunk monológját

nem is hallják hiszen itt mindenki szép,

mindenki tökéletes és a csúnya esztétikája

nem más mint egy elhagyatott kódex

elménk poros fiókjában.

Tizenkettőt üt az óra, orra buknak értékeink

a dupla platinás lemezben melyet életnek

neveznek a megjátszott színpadon. Eszméletlen

jó lehet szöveged, némi irodalom is lehet benne

de ez mind lényegtelen. Itt az számít hogy te

hogy adod el önmagad, téged hogyan adnak el.