Farsanghoz közel
Pogány
dallamra vigyük magunkat
a
bálba, szolgáltassuk ki ismerősöknek
ismeretlenségünk,
hiszen nem mi vagyunk
azok
a bohém bohócok kikkel a terem megtel,
csupán
fejünket ajánljuk fel egy ezüst tálcán,
és
bólogatunk pont amikor kell.
Zene
gördül, görbe orrunk monológját
nem
is hallják hiszen itt mindenki szép,
mindenki
tökéletes és a csúnya esztétikája
nem
más mint egy elhagyatott kódex
elménk
poros fiókjában.
Tizenkettőt
üt az óra, orra buknak értékeink
a
dupla platinás lemezben melyet életnek
neveznek
a megjátszott színpadon. Eszméletlen
jó
lehet szöveged, némi irodalom is lehet benne
de
ez mind lényegtelen. Itt az számít hogy te
hogy
adod el önmagad, téged hogyan adnak el.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése