Bertold Brecht Az utókornak I. Tényleg, sötét időkben élek! Bolond az ártatlan szó. Egy sima homlok Intoleranciára mutat. A nevető Csak nevet, még nem vett tudomást Az iszonyatos hírről. Miféle idők ezek, hol Majdnem bűn egy fáról való beszélgetés Míg annyi gaztettet hallgatással körbezár! Ki ott nyugodtan megy át az utcán Valószínű hogy már nem is elérhető Bajtárasainak? Igaz: megkeresem még saját kenyerem De higgyétek el: ez csak egy véletlen. Semmi Amit tehetnék, nem jogosít ahhoz, hogy jóllakjak. Véletlenül vagyok megkímélve. (Elveszek, ha kifogy a szerencsém.) Azt mondják nekem: Egyél és igyál! Örülj annak hogy van mit! De hogy is tudnék enni és inni, ha éhezőktől szedem el az ételt, és Pohár vizem hiányolja a szomjazó. De mégis eszem és iszom. Szeretnék bölcs lenni. A régi könyvekben írja, mit is jelent a bölcs: Távol tartani önmagát a világ viszályaitól és e kevés ...
( O'beers ) Hasonló a címe, ugye? De ez más fajta repeta. Mi -féle balkán dallam üti meg fülkalapácsom egy ír bárban! Irish Rover, meg Whiskey in the jar-o, ó nem fla-menkű kéne itt menjen talán, hanem legalább 1 Dire Straits. A dire wolf-ok majd úgy is megeszlek nyugis lambadáját úgyis folyton hallom. „Pi élete” és sok más e féle sztori hókuszpók méreg mese, miszerint – hú de jó viszonyban vagyunk: én és a régi tigrisem. Enni nem adok neki, de én sem eszem meg, s egy reghin gitár akusztikus szonátája mellett arra várok, hogy ő sem fog felfalni. Ő sem élhet mindig rizsen?! Minden a pénz újabban a MONEY, És a lányok végtelen tengerében is könnyen lehet manapság elveszni, Tehát semmi Honey Ha nincsen Money Hogy „chick's for free” country zenére vált a ki nem számított PC Pedig ez egy Ir bár, és itt muszáj írni.
Dsida Jen ő: A prose poem Writen in (1930), published postmortem Kóborló délután kedves kutyámmal - Lírai riport öt fejezetben - (Részlet a harmadik fejezetből) ŐSZINTÉN MEGDICSÉRJÜK AZ EGÉSZ VILÁGOT Szép a világ, gyönyörű a világ és nincs hiba benne. Már legalább minekünk iszonyúan tetszik ilyenkor. Hívogatón fut az út, ragyogón felporzik a léptünk, körbe kivánatosan kiterülve feküsznek a falvak, testvérünk a rög és neve van valamennyi bokornak. ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése