Reiyel fiai

pár évtized múlva mikor a Kárpátok helyén homokdűnék dünnyögnek, valaki csak megmondja mi valóban a líra. pálmafák alatt rajzolnak pár sort a homokba, és tehenek helyet púpos-tevéket hajtanak majd ki a legelőre. Vizes törölközőket hordó török-űzők idézik fel múltunk, ami egykor papírra karcolt történet volt, ma már szükségtelen szupersztíciói szavainknak, melyet szemenként hordoz szét a változás rejtvénye.  

Nyolcvan évesen akad majd egy tánc, s talán egy partner, ki naponta megtáncoltat. Leküld kenyér, tejért, és én is delegációba küldöm az úrhoz, de mégis lemegyek, nem csak a Ritus kedvéért, lemegyek mércézni magamat, egy tiltott cigire rágyújtva simulok a jöttmentek árnyékába. Talán ötven év kevés a tilalomra de hogy tudhatnák a fiatal verebek milyen egy Skót whisky mellet pityeregni egy nő, vagy füst miatt, (néha mindkettő egyszerre) hirtelen kirontani az ajtón, felszürcsölni a tél első leheletét, belekábulni a délután zajába, katt, majd ismét berontani a füsttelepre, saját tabu témámmal a kezemben. Mindez ugyan meg se történt, három percnyi gondolatba mált életem. Látásra messzi délibáb, mégis mit kereshetnék ennyit itt távol-keleten. Egy aprózárból kivezető látomás, egy zöld jelzőlámpa zökkent vissza önmagamhoz. Katt.

(dalszöveg egy konyhaszéken ) Mikor mondtad utoljára valakinek, szeretlek! Isten ments hogy kézbe markolj magad jóvoltából egy verseskötetet.  Nem számit hogy kitől, kinek olvasod, lehet élettársad, nagyid, anyud/apud, macskád/kutyád, csak élő legyen, nem halott. Ha ember hiányozna a képből, rajta pajti, ölelj hát át egy fát. Nem kell egy bizonyos nemhez, valláshoz (Krisna rajongóhoz) tartozni, nem kell egy hely, pap plusz kehely, motívum vagy okozattól mentes szappanoperaleves, légy őszinte a szavakkal, s a nárcisztól óvakodj, az önsajnálat kibelez. Hány goromba irodalnok vert pofán e szó miatt; tiltott szóeszenciának minősült, mint lélek, virág vagy Trabant. Mert nem mainstreem manapság egy érzést valakinek átadni. Szeretni lazaság kell, némi jóindulat, ha mások pátoszt látnak benne, legyenek könyvelők, költők vagy  informatikusak. Szóval egyszerű a szíveskedés, felold minden bajtól, jajtól, szeretethez nincsen...

                                                    Két nyárfa /Zwei Pappeln Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. Osztódom én, osztódol te: só vagy az én kenyeremben, mosoly vagy a bajszomon, könny vagyok a két szemedben. Köt a vére, köt a vérem: szeretőm vagy és testvérem. köt a vérem, köt a véred: szeretőd vagyok s testvéred. Szellőm vagy, ki megsimogatsz, viharom, ki szerteszaggatsz, szelőd vagyok, ki simogat, viharod, ki szétszaggatlak. Ha nem volnék, te sem volnál, én sem volnék, ha nem volnál. Vagyunk ketten két szép nyárfa, s búvunk egymás árnyékába. Ich wäre nicht, wenn du nicht wärst, wenn du nicht an mich lehnst, du wärst nicht, wenn ich nicht wäre, wenn ich nicht an dir lehne. Du bist ein Teil von mir: du bist wie Salz i...

Az utcasávon felkarolt egy Capote-féle gyilkos ösztön, na meg a szemtelenség temérdek érdeke, mondhatnám lábaimat szedegető „hidegvérrel” siettem hazáig, leültem magam mellé és kortalantárskeresés közben került néhány vers a fiktív bitófa alá. Mint Byron nyáron                        E. L. Cobbler Szereplők főszereplő és mellékes: Lord George Gordon Byron. említett bár kifelejtett: Goethe, Keats Schiller, Villon, Varga, görög polgárháború, nyár, tavasz. fiktív szereplők: Mephistopheles, Szentszusz, Mindenható, helyszín: mennyországi teaház Nézze Goethe, egy Schillert sem adnék ma már érte, két shilling csilingelne lukas zsebembe, indeed, sajnálatos esemény, de zsebem légüres önkény. Hiszen az sincsen, valóban nincs, az se, s görög urnám is rég odavan úrnőm, megvette a szemét Keats! Pénzért lopta el ötleteim kerámiáját, előbb kihalászta majd eladta mind: „ Óda eg...

  egy szék keretében, néha mellette sokszor inkább rajta, egyszer alatta. Úgy vagdostam magam alatt az időt, és fokozatosan szapultam Szophoklészt az irodában aki a kódokról  filozofált. Régi rege ez a mese,  de uram Isten el ne hagyjon minket soha a forma, ülni kell reggel, ülni kell este, míg Marika néni bé nem jő s kérdi, takaritni szabad vo ’ na? az ajtón be, keresztül kasul sétáltatja felmosótotemét s kódoltan mondja nékem tekintetével így hirtelen, persze gondolati telegram: hogy menjek már a picsába. Különben a kacsalábon forgó szék alattam, alattomos módon továbbá is el lessz nyomva, ej ha, ha a szöveg sem láthatja önmagának éber lényegét, bizony, haza megy a türelem és színhelyt változtatva folytatja mihaszna értelmetlenségét . továbbá egy nagyobb székről, (sokan padnak parafrazálják) de most-már a természetben mer álmodni a kényelem. Ott elektronikus kütyüket kidobni! lehetőleg a Szagosba, ...

Ó árnyékformák jönnek, mennek, kora reggeltől sül tekintetük az aszfaltra, lefáradt arcuk, mint felfedezhető profilképekből összeállt önéletrajz. Feltételezhető ugyan, hogy iránytű helyet egy karóra diktálja precíz lépteik, és ritka jelenség az észrevehető mennyezet, hacsak egy mentő áll meg a parkolóban és a szembeni irodából kivitt munkaerő, az újabb áldozat, majd felmerül benned a kérdés, hogy ki lesz a következő?