Kafkarácsony

(Metamorf katastrófák)

Szarvat növeszt kint most a tél.

Megszokott, és mégis meglepő

hogy elűznék a furulyázó ördögök

a kósza hó-szakának szakállát.

Szenteste első napja után,

elkergette a delet a délután.

Lakónegyedemben masíroznak

az ördögök, előttük pár mitikus

szereplő: medve meg egy kápra,

utána egy leprikan vagy Ludas Matyi,

aki nyilván furulyásan és lúd nélkül

fújta felhangon a „populáris” üsd

meg Uram, nem anyám, nem apám

cintányér, trombitang és dobszerenádot.

Hát hogy is jöhetne az angyal

ennyi tradicionális, regionális,

qvázi házi és vadállat után,

nyilván Luciferi manifesztáció

közepette, ajándékokat osztani?

Ó te atyaságos korpás ég!

Minden szent és angyal,

együtt kell túlkántáljanak

medvét, ördögöt és kecskét,

hogy csend és szentség

uralja az eljövendő estét.

Összeállt hát a karácsonyi csapat,

jelszavuk „szeretett mindenek felett”

(és alatt, csak azt itt épp nem szabad)

Meghívták a Hóembert, a Télapót,

a Mikulást, a Decembert, pár gyereket,

hópelyheket és egy öreg kendet.

Összegyűltek, tanakodtak

homlokukat összegyűrve,

bajusz és szakáll simítás közbe

megszületett a nagy döntés:

Guruljunk a konyhába!

Szende Sándor bá' megmondta

és hányszor, hogy ne hívják

a csend és rend őrhivatalt hiába.

Így hát írt egy pársoros verset,

(melyet ha majd megzenésítenek

azok a rendes fickók, jó lesz)

Kányádi fordította R.R. Mária „Strófák”

(adaptáció Értelmi & Égiek Klubja)

„Valaki van, ki mindent kézbe vesz”

Ő ha van és jó is akkor az a Santa Klaus

„S mint ujja közt a homokot lepörget”

Nem más mint a másik: enter the Sandman

„Kiválasztja a legszebb királynőket”

de csak egyet, s ő márpedig Mária

„Fehér márványból faragtatja ki”

legyen tiszta példa a faragatlanoknak

„fektet csöndes köpeny költeménybe”

de az nincsen csak egy szalma jászol

„s oldalukra egyazon kőbe vésve”

Menj már haza hülye diávol!

Betonkunyhóban lett a dal elkántálva,

s csakugyan Betlehemig ment el a lárma.

A hóban fekvő, bukfencező gyerekeket

karácsony első napján megajándékozta

az angyal/télapó s a városi morajt valóban

elvitte az ördög, valószínűleg külföldre.