Ebéd után

Mit számít az ha magyarul káromol a türelem,

ha saját bőröd alá férkőzik a nyelvtelenség.

Bárcsak egy templom ministrásaként

élhetném le életem hátralevő

némafilmét, hiszen pénzt kéregetnék

az igaz és aligazgató hívőktől,

(mert alibim a fehér zubbony!?)

Néha ott vagy ahol lenned kell,

hol fent hol lent inog a változékonyság

mozaikablakod felett, és te csak nézed.

Bicegő verslábán botladozik Isten...gondolom,

s mégis egy szál kopott kabátra vajra a megváltást.

Tudod, sokszor magam alatt vágom a bitófát,

mint te is, mint mindenki más aki a jóból

ritkán talál eleget, azt az átlátszóan érezhető

érzést, ahol megpihenni jó egy ünnepi ebéd

után, ahol senki sem idegen, vendég.

Foglalj hát helyet, mondok valamit:

Te vagy a lányom, húgom, anyám,

elfelejtett antihősöm rejtelme.

Téged nem nyomnak el a késő

esti beszélgetések, az elfecsérelt

éjszakákba rajzolt nagyvárosi évek.

Te vagy a jóság megkeresztelt igénye.