Utóirat

ne higgy az ócska szavaknak

a mindent megmagyarázó

lábjegyzetek illúziójában.

-RÉM-

álom volt, semmi más.

levelet írtam neki,

de ahányszor befejeztem

egy új álom kerekedett

a másik felett

és minden kézirat

szétfoszlott kezemben.

-ÁLOM-

hányszor is próbáltam

a szavaknak zenéjét

rekonstruálni, bármi

lehetett volna benne.

Még a dallamra sem

voltam képes

emlékezni.

-ÉBREDJ-

egy érzés, semmi több

ami egy éven át követett,

a balga utcák dzsungelében

figyeltem hogy megtaláljam

a lányt, de előbb szavaimat

kellet volna.

-KILÁTHATATLAN-

ismét másik kép

a szembeni járdán

bukkantam rá, kontyba fogott

hajjal, egy tarka nyári ruhában

ment át az utcán.

Követtem, szinte

szaladtam utána,

s mielőtt hátrafordult...

-SÖTÉT-

utcákon vágtatott a magány.

Sajnálom, ezt ugye most

kis késéssel mondom

el neked.

Azt hiszem akkor

több lány arca helyett

láttalak.

-ÚTJAINK-

összefutnak még valahol

lehet egy kávézóban, vagy

tudod, a legközelebbi életben.

mindegy, a lényegek sorozata

mindennapjaink misztikáiban

rejtőzködnek. Akkor bújnak

elő, amikor nem számítunk rá.

- VALAHOL-

abban hittem hogy te,

vagyis te tudni véled azt

hogy én, folyton más képet

festettél magadról ismerősök

és idegenek jelenlétében.

Nem számít.

Az ismerős is néha idegen.

-VÉGET-

vettet magának a nap

azóta hidd el hogy több száz,

mindegyik más, egyéni

és színes napkolázsban

részesültem,

és ezt csak neked

köszönhetem.

-ÉRNEK-

mert addig érnek a fa ágai

ameddig elképzeled.

Ha kicsi és kevés levél takarja

akkor bizony sokszor megázhatsz.

Ha nagy, dús levelek borítják álmaid,

talán sosem ázol meg?

Ne érts félre, a kicsi, szerény

néha többet ér a bőségesnél.

-A FÉNYBEN-

ahol a szó már mindent elmondott

nem szűnik meg, még akkor sem

ha valahány fényes folyosóról

letépte már az idő.

U.I. na most olvasd el a címeket,

persze az utóiraton kívül.