Robogó

Mint fehér csipke

a puszta táj,

idén se lesz

majális április.

Kitt -kat, kitt -kat

robog a vonat,

vágtat a vassárkány,

az egy-irány

kalauza,

síneknek

Odüsszeusza.

Fenyvesek hadserege

menetelnek a szürke

hegyek közt,

ma nem vagy itt.

Ezt ő is tudja,

az élettelen,

kopár Istenadta.

Minden késésében

néhány véletlen

kis szemtelenség.

Hiszen semmi sem

abszurd egybeesés,

ott vagy ahol lenned

kell és túl kevés

manapság

a logika ritmikája.

A vonat ezt tudja.

Akkor áll meg

mikor menni akarnál,

megállít egy szóra

ha csendre vágysz,

és otthagy ha késel.

A késés összkomfort,

nyugalomra éhes

luxuspillanat,

s a menetrendek

anarchiája csupán

konkrét emlékeztetője

hogy egy pontból

a másikba juttatnak

hétköznapjaink

lineáris

vasutai.