Színzavar

Kigyúlnak
egymásután
a lámpák.
Lépteid követed,
kopárságod
kontrasztja
a kivirágzott fák.
Hát megjöttél,
azt hittem idén
megfeledkeztél
rólunk, te szélhámos.

Arcod a fiatalság,
tested az élet,
a többi érzés,
a madarak,
a hangok.
a sokszínű...

Azért örülök neked,
illatodnak, szépségednek,
kitudja hány közhelyes
szavakba rejtett tökéletes
színzavarjaidnak.
S mikor azt hittem
hogy végleg kihalt
belőlem,
ellentmondott
saját magának
e pimasz tavasz.

És nem zavar már
kopárságom,
és elvegyülök
a színek melegében.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

A hegy nő, a nő marad

Grandioz grafi(ti)kus