Dombtető

Még ingadoznak a fákhoz tapadt lélegzetek.
Csonka, kiszáradt ágaikról mesél a szél,
mindegyik egy külön külön történet.

Szürke szövetkabátjába bújt az ősz,
szabadon, színjátékra készülnek a levelek.
Ez az utolsó fellépés az idén, november elején.

Minden egyes lendület hátra húz, feléd,
s a kikövezett utcába tetovált színeket taposom,
Lassan mind elfakulnak életeim dombtetején.  

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

A hegy nő, a nő marad

Grandioz grafi(ti)kus