Festék esték

Tudod én mennék,
sátorfámat összeszedném
és a következő vasparipával
feléd robognék.

Tudod, én nem mehetek
akármennyire is szeretném,
ugyanis a város megemésztett
és kiköpött.

Tovább, tovább visz
a látszatnak csúnya cselédje,
holnapra már semmi sem
marad, csak a most,

és egy fáradt naplemente
rozé színben megerjedt teste,
ahogy a sötétkék mennyezetbe
markol az este.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

A hegy nő, a nő marad

Grandioz grafi(ti)kus