Film noir

Vonatzajban kattognak

az indirekt, szétszaggatott

idézetekbe forrt végzetek.

Nem jártam világ szerte,

csupán szaggatott filmem

cselédje voltam, ahogy

az út repedezett talpam

alatt, ahogy a vérvörös

mennyezet körbeszelte

a hajnalt. És mégis veled,

mégiscsak semmi vagyok

egy elfelejtett stanzában.

Nem jártam csodákkal

bélelt szürke betonon...

kivétel: egy akácfa alatt,

hol rád vártam egy padon,

s a hétköznapi tétlenségek

vonata elé dobtam magam,

és elvágták a filmet.

És újra, szeptembered

diktálja néma szavait,

mint egy tébolydalt

suttogó zavart ember,

ki életét eltékozolta,

s a világnak már nem kell.