Wintertraum
Őszanya
gyönyszeme sír,
utolsó
alkonya vérszínű pír,
bölcs
szavát gyermeke őrzi
tovább,
levelek harsonát érzi
a
tájba olvadó kristálypihe.
Szűz
lánya szél hozta hófehér
évszak.
Csókjától pirosló tenyér
marad,
arcára ráfagy a harmat,
s
ezüsttakaróval körbetakargat.
Téli
álomban alszik a nyugalom,
hó
fedte fákon, házakon, utcákon.
A
szeretet békét varázsol a szívbe.
Jégkardot
teremt a szellő, ívbe
hajtott
fagyfoga folyókat hímez,
s
a gyermek ajkára mosolyt színez.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése