AsztronómIkon

1 középkorszaki

           zeneművész

                   barátomnak

Vigyen el a hétköznapi

tétlenség egy végtelen

hétvégébe, úgy pár

száz évet a világűrbe,

az első alkotás elejére.

Ne kelljen pénz

ne legyen semmi

más, csak egy füzet,

és egy golyóstoll.

-----------------------

Pygmalion effektus...

Modern mono-tónussal színezett szavak ragadnak

a kocsma falakra, kimerült kedvem keresem az

asztalra fecsérelt fiatalság foltjain. Már nem ugyanaz,

de látom nálad még mindig működik a carpe diem.

A kortárs aggodalom birodalmát egye meg a fene.

Irány az örvénynút: árengedményes oda-vissza

jegy a kozmoszba, vagy akár stoppal felkaphatna

a Göncölszekér, és Orion közepéig meg sem állna:

                                               földet festek az égre.

                                               eget festek a Földre.

Megfagy az idő létünk öntudatában, a mindenség

kék celofánba csomagolt csillagokat dobál szerteszét,

majd sötétkék olajfestékbe összeolvad a mélyben.

Hát itt vagyok barátom, megérkeztem.

Megfogtad az Isten lábát, esthajnalcsillag lettél.

Tudod hogy nem maradhatok, a hullócsillagnak

lent is fent is van még dolga. Csak átmeneti égitest.

Maradj hát bohém világod pezsgő ritmusában,

e kevés idő mely nekünk adódott, hadd

éljük le kellőképpen.

Elmos az álom, időnk csak réteges

rokolya egy másik létezésbe,

szabadságunk...szüntelen.

--------------------------------

A racionális, felnőtt, meghitt szavak

ígéretét hagyjuk tegnapra, mikor még

nyílt beszédben tudtuk egymás elveit

fényesebbé tenni, ahogy a ifjú kor elején,

mikor még minden kialakulófélben volt.

Vidd hát tovább mesemécsesed,

zenéd dallamára táncoljanak

hajnaltól - szürkületig.

Csak egyre vigyázz!

Halál élet nélkül nincsen, ugyanúgy

ahogyan élet sem létezne halál nélkül:

Az időszekeret egyszer kell körbeérni,

de azt olyan módon, hogy a nap végén

azt mondhasd: „nem éltem hiába”