Harmincegyes járat

Hibernálni készülnek a kolozsvári,

fagyos éjjelek. Egy őszi kabátból

esnek ki egymás után gátlásaink.

Kifizetett bélyegekről megmaradt

ragasztóillat, egy túlhasznált jegy,

valahány pénzérme zenél zsebébe.

Úgy tűnik egyre több ruhadarabban

tűrjük a hideg állomások viadalait.

Csak az a pár óra délután, maradt

a fénynek hű bajtársa, csak most

lesz az ősz a télnek

hóbortos hasonmása.

A hold csatangolt ma velem az úton.

Szinte megfogható volt mint lampion

a távolban, vagy egy kivilágított

betontitán egy inszomniás városban.

Tehát követett, akár kóbor kutya,

kit elűztek a délutáni árnyak,

utánam eredt vagy én utána,

talán felemésztett mindkettőnket

a belvárosi lárma. Ezüst-sárgás

hálóingét ígérte oda a sötétnek.

Legyen hát egy téli ének

számára e szezonbérlet.