Reiyel fiai

Pogány dallamra vigyük magunkat a bálba, szolgáltassuk ki ismerősöknek ismeretlenségünk, hiszen nem mi vagyunk azok a bohém bohócok kikkel a terem megtel, csupán fejünket ajánljuk fel egy ezüst tálcán, és bólogatunk pont amikor kell. Zene gördül, görbe orrunk monológját nem is hallják hiszen itt mindenki szép, mindenki tökéletes és a csúnya esztétikája nem más mint egy elhagyatott kódex elménk poros fiókjában. Tizenkettőt üt az óra, orra buknak értékeink a dupla platinás lemezben melyet életnek neveznek a megjátszott színpadon. Eszméletlen jó lehet szöveged, némi irodalom is lehet benne de ez mind lényegtelen. Itt az számít hogy te hogy adod el önmagad, téged hogyan adnak el. 

folytatólagos folyóbeszéd Ó te Iza, szebb vagy mint a Mona Lisa. Lizinget se kell elkövetnem hogy szem érmédet meg ne leljem. Apád csak beleegyezne, vagy talán vele is kéne egyeztetnem? Ne szaladj már olyan hamar. Kő, felhordott kő nem marad a helyén ha faképnél hagysz,                   faképnél hagysz. S ez a szerencsétlen szakasz sem lesz ugyan olyan mint a, milyen volt zöldeskéke... ugyan már... hisz be sem fagytál s az öregek telének, január az új márciusi ifjak. Petőfivéremtől kérjek e tanácsot? Vagy fogadjak egy ácsot?...egyáltalán nem fura folyókkal, fákkal, és egy nem párnák közt meghalni vágyó halott nemzeti költővel csevegni, bocsánat csobogni. Előbb megkérdem a Nagyurat, ha Szabadkán szót egyezhetek e, a nagy poétával. „Go my son, but keep it going, don't let your heartbeatbox fever beating !” (nahát a mindenható is angolul beszél?) Adjon Isten szabadságot, szerelm...

Lágyan, hullahoppban hull a januári első hó, Szürkeség felett keresztül kasul repdesnek A varjak, s a sólyom madár már sehol. Károngnak arról amit még nem követtem El. Árpád hegycsúcson kék nefelejcs, ibolya. Valami nehéz kereszt ülepedik szívemben, Pedig sokan hordták, és hányan fiatalon Oda voltak. Nevüket őrzi a fenyves temető, S a fentebb gyökerező tölgy suttogja szépen, Csendbeszédben, vigyázzatok egymásra.

(Hóhérhétfő toll analógia) hó te fűzfapoéta lehettél vón ' atléta s ha esik és nem létrán jön a hóeső az olvas ő is megtudja  hogy há ' borúlnak a felhők az a szó jó a kinemmondható melyel nem rágod szájba a közönséget bölcs ész lehettél volna Szeben-ben de az egyetemet lefújta a szerelem 1x ettem én, eszméletlen éhes voltam nem lehet így élni szegény legény mode-ban nem adományózont jukasztott ki az Zsé.r.t. K.f.t, S.r.l. de legalább büszkén, bárban fejreálva mondhatom: népem non stop tapogatom szomorológiából felsőfokon nagy kár mindenen elmélkednem pont most ilyen esős kedden

„ Maradjon Maradona bácsi mit kell mindég nyugatra menni azt hiszi netán ott szebb a Duna, vagy hogy kolbászból épített sportcsarnokkal van tele Argentína? Diego mio!” Szó sincs róla te csodaőzike te isten lábáról leszakadt Tina Turner, nékem e hely hímez temérdek tudatot, meg hát mujer...te vagy a meccsem te vagy a kapu, te vagy minden amit egy nyugdíjlabdával kitüntetett Don Quihote valaha is futbal VB-n álmodni nyerhet.

(nehogy azt hidd hogy neked írom) Igen, igen tetszett, ha most megkérded hogy miért? Zöld fülű medvebocsnak érzem magam és azt mondanám hogy: bocs.. AZÉ' mert van benne minden féle ínyencség amit jó magam egy versben látni szeretnék, van benne fegyver van benne, önirónia, egy kis cinikus cékla piros szemtelenség/szlamtelenség, elrejtet állat szimbólumos lomok, elvetett ember utálati utasítás, kéknefelejcs, fehér homok, konok állatarcot öltő kúrva korszak. Természeti katt..a...nás, -//-..a.. strófa Vaniliás sorszag Határon innen, határon túl, gyomorfordulatos gyomos ország. Írj még ilyet Redves Kedd, jól áll neked ez a stílus s amíg nem lesz zöld ég kék fű felett, fütyörészve ökörnyálaláz míg kiapad az egész Nílus. P.S. Melyik határ, jössz erre fele? Tudod ide keletebbre.

(Egy kis újévi normalitás ennyi zsíros kaja után) Most nem a főtérrel megtelt fanyar emberfajra gondolok, hanem az ősi receptre, az isteni ecettel savanyúsított befőtt életre. kinek rizzsel, kinek káposztával, vagy disznósággal túladagolt kulináris kolozsvári capodopera. Nem kell hozzá más, csak egy mini vaságy vagy lábos, meleg kuckó, olyan ler új ler féle, több réteges édes rizshótakaró, egy húsréteg majd ismét savanyú káposzta és hogy ne legyen túl száraz még pár ilyen réteg és a tetejére tehén tejföl, (hogy korán kelj fől). 1 család, pár barát, pár pohár bor kinek vörös, kinek fehér, kinek száraz, kinek édes, Sok jókívánság, szeretet és máris tele lesz a bendő, jó lesz ez az új esztendő.

Bertold Brecht              Az utókornak I. Tényleg, sötét időkben élek! Bolond az ártatlan szó. Egy sima homlok Intoleranciára mutat. A nevető Csak nevet, még nem vett tudomást Az iszonyatos hírről. Miféle idők ezek, hol Majdnem bűn egy fáról való beszélgetés Míg annyi gaztettet hallgatással körbezár! Ki ott nyugodtan megy át az utcán Valószínű hogy már nem is elérhető Bajtárasainak? Igaz: megkeresem még saját kenyerem De higgyétek el: ez csak egy véletlen. Semmi Amit tehetnék, nem jogosít ahhoz, hogy jóllakjak. Véletlenül vagyok megkímélve. (Elveszek, ha kifogy a szerencsém.) Azt mondják nekem: Egyél és igyál! Örülj annak hogy van mit! De hogy is tudnék enni és inni, ha éhezőktől szedem el az ételt, és Pohár vizem hiányolja a szomjazó. De mégis eszem és iszom. Szeretnék bölcs lenni. A régi könyvekben írja, mit is jelent a bölcs: Távol tartani önmagát a világ viszályaitól és e kevés ...