Reiyel fiai

Pálmafák alatt ülök Kezemben koktél, Lábamon bundáspapucs Világ vége? Onnan gyüvök! Ahol örökkévaló tél Leskelődik egy Szigeten Nyaramnak fuccs. Hol a kurva papucs ? 

1. Kis noteszedben rejlő gondolataid, ahol menedéket találsz gyermekkorod egyszerű banalitásában. Oda leírod nehogy meglássa valaki, védelmező bölcső, útitárs, sarkai az idővel megsárgult naiv kamasz. Nincs magánélete, magánya „por és hamu” Repedezett, gyűrött szamárfül, ugyanúgy érez, él, fejlődik ahogyan te. Az évek megrágott köntöse táplálja, és ahogy a kéz finom tapintása hozzá ér, hozzá hasonló sárgult ujjak, nikotin lassú elmúlása, tovább él, várja az újabb firkát. De ez nem lehet elég, a poros fiókban megpihen, alszik, álmodik. Hát ennyi lenne? 2. Tudja, hogy a világ megváltása nem neki való alvatlan éjszakáknak monológja. Lassan megteltek lapjai és a kis notesz, fekete, nehéz könyvvé íródott, változott. Az író könnyeivel ellepett mosott betűk érthetetlen viszálya kínozzák a könyvet. Hogy már mindent megírtak, de számára maradt még pár üres fehér lap. Igenis van még pár ezer karakter. - Az élet tusa kék és nem fekete! ...

Ma esti színhely legyen a Zorki. Jó zenével bélelt vidám menyegző, Falán két kerekű fekete bicikli. Akárhogy is nézzük, a járgány egy kerékkel jól nézne ki, talán Működne is, egyensúlya stabilitást bukfencező magabiztos szingli. Legalább 1 kereke legyen a helyén, És Pedál barátja is bátran követi. …............................................... Egy ábrándozóan fülledt Vasárnap, Kerék Kisasszony véletlenül rátalál: - follow me- mondta ő – te kikopott, kilyukadt Hátsókerék! Pedál kérlek ne bújj bele, nem szükséges e fék, te csak tekerjed apja s a Hátsóval eljutunk majd oda, ahova épp menni szeretnénk. Kerékpárom jössz e már? - csak legyen megrajzolva a bicikliút - mondta a Hátsó és a világ fenekéig követlek én Elsőm. Egy kérésem lenne: Tartsd tiszteletbe hátsóbb-rendüségem. A bringa, mert már (a görög mítosz szerint) eggyé váltak, lemászott a fehér falról és neki indult a nagyvilágnak.

Minden nap egy vers Minden vers egy nap mondhatta volna ő is: Confutius Fehér szakálla rövidebb lett, és a tavasz is már legenda. Sir Isak Newton tévedett, vagy I-almafán ülő Jobs Isti? - Hol az alma és hol az Éva!- kiabálta Pisti, és az édenkert peronján várta az azúr Nagyúrt, miközben egy elkésett Haiku aplikációt eszelt ki neki. Téli ébredés Egy elkésett tavaszi Cseresznyevirág

( O'beers ) Hasonló a címe, ugye? De ez más fajta repeta. Mi -féle balkán dallam üti meg fülkalapácsom egy ír bárban! Irish Rover, meg Whiskey in the jar-o, ó nem fla-menkű kéne itt menjen talán, hanem legalább 1 Dire Straits. A dire wolf-ok majd úgy is megeszlek nyugis lambadáját úgyis folyton hallom. „Pi élete” és sok más e féle sztori hókuszpók méreg mese, miszerint – hú de jó viszonyban vagyunk: én és a régi tigrisem. Enni nem adok neki, de én sem eszem meg, s egy reghin gitár akusztikus szonátája mellett arra várok, hogy ő sem fog felfalni. Ő sem élhet mindig rizsen?! Minden a pénz újabban a MONEY, És a lányok végtelen tengerében is könnyen lehet manapság elveszni, Tehát semmi Honey Ha nincsen Money Hogy „chick's for free” country zenére vált a ki nem számított PC Pedig ez egy Ir bár, és itt muszáj írni.

Nagymamám vére itt nyugszik a Rulikowsky végjátékában. Előkelő urak leszármazottai. Vizi lányok fiai mind, én is az vagyok. Széllel bélelt költőből, nem lehet miniszter úr. Requiem in pace. Hagyom hát hogy vigyen oda a szél ahová éppen menni szeretne. 7 nővér harmat dallamát zengi az este. Hármat tudok még belőle: Anna, Vera, Tera... Közel álló honvágy alvadt insomnia. Légy áldott Et nostra Terra.

Ezt ish megírta már egy english aki írt-ich Cluj Napoca via Bacovia Ó milord ólom lelkű nehéz ég húz le fele s az Olt nem olyan mint egykor volt. Félő félreértő színesztézia szürke verse jó féle szomorú de így van gyötör az Ex-ich-ten-szia

(Sonnenuntergang) Bíborpiros létezésed felsírására ébredező élet vagy. Te csak Most születtél. Aludj hát Nap. Szürke színű dajkád mosolyára védelmez a ma, és elkísér fiatal lázad narancssárga pillanatáig. Hol minden átérző selyemálom Pénz nélküli Utópia. Egy Nap, szürke szívű emberek fogják majd ürességük hálóját szőni benned. Krém-barnás biztonság érzete száll majd szembe velük. Győzni fogsz. Sose félj Nap! Fehér kapuval, tárt kezekkel váró világoskék angyalok ölelnek végtelen.

avagy, Ovidius Hűrepülész balladája Ember nézz oda át, minő dicsőség, fölemelnek az égre, májusi virágok elkésett dallamát csiripelik a madarak. Hogy lebegni tavasz nélkül nem lehet, S a műrepülés technikáját átadom néktek. Szárny nélküli bohém festék estéket teremtek hát, és tenger meggyhegyek felett, csak ti veletek lehetséges délibáb. Oda kén menni hát, South Sinbád országa csak hiteget, és jöhetne már az özönvíz imád: Kérlek mindenséges Jóisten, vagy Allach, vigyél minket innét lehetőleg nagyon messze, hol a nap él még! "aki szeret az szeretni hagyja magát"- szólt az Úr- "csak arra kérem drága fiam, Okostelefon legyen bekapcsolva, nem meggy gpesze!" Görbe Kör - Keresztutak (A Vers és próza együtt játszik! című játékra)

Tisztelettel az elhunyt Pénteknek Robinsont most kiszámítva, Román nóta szól most- fráte! „Doina Haiducului” (Agyatekert átdolgozás) Szabad a szívem testvér, Reszketnek az égen a csillagok Isten,  hát semmit nem kérek, Csak e szellő simogatása Legyen  szabadság szerelmem, Szól e nóta úgy vélem. A csobogó víz visz tovább, Búzakalász hajol meg elébe. Puska legyen hitvesem, Egyetlen hű kedvesem, S a természet testvérem. Legyen mindhalálig lelke Velejáró fájdalom ének. Rakd hát a pisztolyod  szíjadba, A bojár a vásárban vár már, Túl sok pénzt tart erszényé. Váltságdíj legyen fejére. A tűz álma csillagokat teremtő Vágy,  egy forrás csobogása. Az erdő együttlétünk óvadéka. Isten,  hát semmit nem kérek Csak e ártatlan népek harcát A francos fenében feledni. Da ! lai-lai lárma vágya.

(aszongyák onnan származok, ott nincsen silvae, transilvae, mézes mázos ember maszkok) Gotha Városa vár rám! Oda megyek még, idén Fogadom hogy eljutok. Winnetou meg Holtsátorfán Lesznek majd tanúim. (aszongyák ott millió kolbászok vannak karóba húzva Vlad Țepes módra. És oda járnak a lányok) Hogy is volt az a dallam? Ha én Dózsa?...nem Ha én Rózsa?...hmm nem Ha én Koncz Zsuzsa..ááá , nem Valami  Illés féle: Ha én Gót ha volnék, Hogy is volt a dallam? Minden áldott nyáron Külföldön üdülnék. Nyílnék a Virágnak, Nyílnék Gabicának, Akkor volnék boldog Nem tudom még …. Az elmúlás szerelmének, Ha otthon alkothatnék Pók hányó álom hálóm Nem más mint kedves Leányzóm mosolya. Nem kérdezném tőle Mért mosolyogsz te? Tudtában vagy annak Hogy az öntudat alatti Téged választott szívem!? A válasz Tóth nyelven: (aszongyák az egész világ áthatolható látóterep, mindenkinek háza, álma nem láncba boruló föld sirató)