Irodalmi Préda

             avagy

                Gold ink.

Szókovács Sándor vagyok én is ,

halkan kapnak el a hajnalok

és versfalánkok dobálják

ötleteim babérkoszorúját,

miközben, ugyebár két

kávéházzá varázsolt Bár

folyton finanszírozott.

világirodalmat kell írni egy-feszt,

általában kelet Európa mezsgyéin,

a hegyekben henyélni lenne

helyes, mit folyton Párizs,

nyüzsgésre sem érdemes

sanzonmesékben nekem

ugyan semmi sanszom

egy, nulla, egy, nulla, egy

kategorikus és empirikus

gondolkodója a gagyi társadalomnak

én vagyok, hisz egy csepp arrogancia

kopott kabátján még senkinek sem

ártott míg fél-igaz hitekre épített

gaztettek ápolják a neovilágot.

És mint Godotra várva, jelentéktelen

mellékszereplői vagyunk saját életüknek

ugyanis az aljas nézőpontok hitvese,

inge hosszában méri pajkos türelmét,

kezet fog, mosolyog és jó estét kíván,

s ahogy sarkon fordulnak az igények,

egy fiktív vérfolt helyén próbálod

lefogni a késsebet, melyet néhány

könyvpolc fejünkre ejthetett.