Nulla

Hosszú napok Istentelen,

fénynélküli ketrecében

ábécézem nevedet.

Gyenge akaratnak árnya

lapul hozzám,

Megválni tőle annyi,

mint életem semmilyen

rapszódiájává válni.

hol én vagyok a központ,

a zsúfolt kereszteződések

zérója,

s bármerre vinne az irány,

a kiutnak illúziója,

előbb utóbb ugyanoda,

ugyaarra a helyre

vinne vissza:

a nemlétnek egyetlen

jelenlétébe.