Városi exhibicionizmus

Nézd, ott lóg a térképen Kolozsvár!

Senki sem kérdezte tőle, voltaképpen

ki merészelte ide helyezni őt.

Hát nem lett volna jobb neki

nyugaton hol a kolbászt

kerítésből készítik, azt pedig

megcsonkított erdőkből.

Hol van ez a koszos vár?

Kőből vagy lopott fából

építtette valaki, s hol a Matyi,

a polgárpukkasztó vaskezes Király,

kit mióta lovára öntöttek nem

akar semmiképp földre szállni.

Érthető hogy éjjel nappal él a város

de szimbiózisban élő szemét lakótársára

nem lehet azért mindig szemet hunyni.

Szobor áll a téren, szemével szabotál

jöttmenteket és persze Báthorit,

kire annak idején nem adtak

rá páncél Inget csak zoknit.

Bátorit ingerülteket, feszülteket

és kardban tartja a várost,

bárcsak úgy lenne te bárd,

hisz kortalantárs vezéreink

akárhogy is próbálják, képtelenek

gatyába rázni kincses Kolozsvárt,

mert folyton vakon túrják

a vakondtúrásokat az aszfalton

mert ugye évente nefelejcset

és ugrókötelet játszanak az úton.

pedig nem is tudják, hogy

Kolozsvár/Klausenburg/Cluj:

közösség és élet,

részeg nyüzsgés,

lehetőségek álomhajója

kudarcnak béna bűze.

Egyetemes és förtelmes.

emlék és értelem,

tanító és figyelmeztető,

idős és halhatatlan.

Nyelvtől, kultúrától,

kutya-macskától

függetlenül mindenkié,

ki szeretni szeretné.