Ott a parton

Hát ismét találkozunk öregem

látom, te sem bukfenceztél

át az évtizedeken,

s azok a hullámok,

azok a csokoládé vízdűnék

sem változtak sokat ott.

Szülőváros, lányok, tervek...

mind tudtuk ezt valamikor,

míg páratlan gyermekkort

kinevelt a felnőtt belőlünk,

az ártatlan nevetés

ritka örömét.

Vízdűnék mögé bujdosott a nap.

Bevallom, én is fáradozok,

pedig számtalan folyóba

kellene úszni még,

és hányszor szembe

az árral.

Találkozzuk hát legközelebb öregem,

majd fölmászunk a hegyekre.

hol ismét suhancok lehetünk.

Hol a folyópart parányi vonal,

az időben kígyózó

emlék marad.