Reiyel fiai

Fekete ló * Ne add fel a hegyet, ha már rajta vagy! Amikor azt hinnéd, hogy véged és nincs már visszaút, legyél szíves pillantást vetni a jelenlét egyedi mozgóképébe, hiszen nincs itt világ vége, csupán a hegynek van csúcsa. Tehát az előző kereszteshadjárat és jaj-mászás főszereplője észre sem vette, hogy feje fölött már nincsenek meredek dombok, na meg a vízen sem kell járni már. Megérkeztek oda, ahol embertelenül csodálatos látványokkal gazdagítja az anyaföld fiait és néhány lányát. Persze a Madonnák már rég megelőzték a csibészeket. Ott voltak már elől, a hegyeknek úrnői és Előd. Kövesd a köveket, ugráld át a szemtelen patakok csobogását, és azoknak a jóembereknek legyél mindig az árnya, akik utánad ordibálják hogy, gyere már! Tehát valóban különleges látvány terült elém, mikor a csúcsra értünk. Sziklák alatt, havas vidék bámulta a tiszta eget a távolban. Fehér dunyháknak látszó óriások feküdtek körbe mindenütt. Ha már számukra szabad volt az ilye...

1 tehetséges szerzőnek Internacionálé intertextus letészem a Trabantot! hadd nyugodjék, máshol, hisz esze ágába sincs nyugdíjba menni még. Tőle nem lehet dalt várni, mert blues számokat nyúz a magnó oda-vissza-fele Nem az volt, ki egykor volt.. De míg gurul a kerék s darálja az aszfaltot, tovább döcög na: még nem elég még nem elég Kockafejű magyarázat: Ha a kubik metrika matematikája és pár szár csillag is aszongya, ha még feltételes módba is azon gondolkodnál, hogy Rubik módra eldobnád a kockád, ne dobd el és ne tedd el, hisz kezedben tartod amazt. Addig játssz, míg színes ragtapaszt ragaszt a kéz a kopott, kisebb kubikára, s akkor a játszma tovább megy, hidd el nekem nem mind1

Kigyúlnak egymásután a lámpák. Lépteid követed, kopárságod kontrasztja a kivirágzott fák. Hát megjöttél, azt hittem idén megfeledkeztél rólunk, te szélhámos. Arcod a fiatalság, tested az élet, a többi érzés, a madarak, a hangok. a sokszínű... Azért örülök neked, illatodnak, szépségednek, kitudja hány közhelyes szavakba rejtett tökéletes színzavarjaidnak. S mikor azt hittem hogy végleg kihalt belőlem, ellentmondott saját magának e pimasz tavasz. És nem zavar már kopárságom, és elvegyülök a színek melegében.

             s ok pofon után egy              o rangután se tudná...              d ehogynem.              ö sszerakni              e  történeti kalácsot. Befor Easter kétszer? Reggeli helyet hozták be neki az órát, az embernek hülye találmányát, azóta mindent leszeretne mérni: magát, a kabátot a hátán, a hátát, a derekát, Rebekát illetve hát Rebeka derekát, a fejét a vállán, a vállalat fejét. A kabátot a vállfán.   Mérnek ezek látástól vakulásig   mindent ami létezik. Ezért lett városunk valahány lakosa mind  mérnök, vagy művész, informatematikusokról nem is beszélve. Ott várt rá a halva, az asztalon fekvő sok lom élve. Ki kellet jutnia, hogy valahová be menjen. Az ellomosítás a hibás. Irány az állomás, utána jött a piac magát...

Hócipőben járt az április. Napszemüveget hordó stylish fiatalembernek mutatkozott be mindenkinek kétszer, be kétszer modtott mindent. Nehogy elfelejtsék, hogy létezik még Till Eulenspiegel Idén hóval, nappal, fénnyel, sötéttel ajándékozta meg 1Xre, városunk kortalan színpadát. Apja a tél, a férfiembert sokszor megemberelt kemény évszaknak kovácsa. Anyja a lanka, zöld szemű nyár, ki gyermeknevelést és természeti pszichológiát oktat valamilyen Eminowitch oskolákban: Jön az idő, megy az idő, minden új és új a minden ami rossz és ami jó, ne kérdezd, hisz fingom sincsen. Mert ravasz ez a hipszter tavasz, megtanítja a járókelőknek, hogy jó örülni, ugrálni a napban, persze ha tarka sál van nyakad helyet. Kezedben csáj, öltopodban Tchaikovsky, hátadon egy róba/paplan. Így érdemes ezt a száraz, nedves, érzelmileg zaklatott s igen kedves időt egy üvegburából nézni.