Őszi retrospekció

Láthatatlanul nyúl bele zsebébe az ősz.

Összegyűri majd szétszórja színes szennyesét

az utcákra. Csend és zaj fia folytatja munkáját.

És ott a tóparton, már rajtad a télikabát,

kis tükörszilánkokból vetített pillanat...
emlékeid fiókjából előveszed a nyarat,

mikor közös álmaink értelmetlensége

is fontosabb volt mint só és kenyér.

Vándormadár hadak utaznak most délre,

minden szezon egy túljátszott sanzon,

egy megmagyarázhatatlan kérdésbe

vájt gondolat. És kimeszelte a várost

a tél tavaly, szemedben kétely és csodálat

kavarog mint méz és méreg egybefőve.

Azt mondtad az első hó a legszebb ajándék

míg tiszta, míg a feheret kisatírozza a szürke.

Minerva narancsát majszolja,

Most két külön folyónál láthatjuk múltunk

retrospektív éveit. S mégis minden kimondott

és elfojtott szóba mártott kép emlék marad.

Remélem, még előveszed fiókodból a nyarat.