Reiyel fiai

Még ingadoznak a fákhoz tapadt lélegzetek. Csonka, kiszáradt ágaikról mesél a szél, mindegyik egy külön külön történet. Szürke szövetkabátjába bújt az ősz, szabadon, színjátékra készülnek a levelek. Ez az utolsó fellépés az idén, november elején. Minden egyes lendület hátra húz, feléd, s a kikövezett utcába tetovált színeket taposom, Lassan mind elfakulnak életeim dombtetején.  

Mondd hogy nem minden groteszk, akár a zenésített szónak az ereje, melyet nagyim, halála után háromszor énekelt álmomban, s a dallam, mint egy zavart pianistának szerzeménye, ahol a hangok egymásba markolnak és a csendben elmerül a borzalom. Ott, ahol a világ-közti fonál még nem volt soha meghúzva, s akkor tudni véltem, a halál csak egy ismeretlen csúszda az élet felé, hogy újra és újra fölfedezhesd mindazt amiért itt vagy, és főképp azt a kérdést föltenni...befejezted munkádat? Tudod voltam rossz fiú, gyermek voltam gyilkos, harcos, kinek piszkos kezei kísértek mást a túlvilágba. Voltam írnok, hírnök, költő, szerető, és szeretett szülő. Voltam katolikus, protestáns, az új világban illegális emigráns. Voltam Buddha híve, mecsetben cseléd talán egyszer atléta és honvéd. Legtöbbször fájdalmaim utolértek, most bálvánnyá vált ereklyéim értelmetlenségét figyelem. Talán szünetel a színház-évad. A perszónáknak társasága va...

                      Molnár Zsoltnak Senki sem ítélkezhet maga felett, sem mások, sem az életképzet mestereinek vélt emberek nem taníthatnak semmire. Csakis te, te egyedül szabadulhatsz meg padlásod morbid angyalnak öltözött démonától. (nem vagy egyedül) Kezedben a toll, és sok száz tiszta gondolat, mi eléd terül. Mert minden szóban benne vagy, olykor minden reménytelen, és világod székhelye sokszor szétomlik, Atlantisz elmerül. Méla, zavaros napok taposnak el néha, évszakok színjátékai szavalják az elmúlás bársonyát. Könnyű, tiszta lélek árnyékába rejted a halhatatlanságot, engedd el, engedd hogy fölemeljenek a padlóról, vagy add tovább, hadd hordják mások, legalább egy darabig. Figyelem ahogy a sok levélnemzet, piros, barna, narancssárga, föld felszínén táncot járnak. A szél a zeneszerző, a fák a kvartett és a közönség a mennyezet. Kikopott vándornak útja,...

Az elrejtett motívum ** Vagyis hibatárskereső egy Multi-Nacionális hivatáskutatást gyakorló kereskedelmi bolt boltozott épülete előtt. A felfedezhetetlen misztérium, avagy honnan és hogyan került a fűző mindennek az útjába. A tűzoltók megállapították hogy a Professzor pont rossz lépcsőházban járkált amikor felégett a háza. Ugyanis a Pláza menti Bungalószerű épületszerkezetben nem is akármilyen bajuszt hordó akadémikus járhat. Mert akinek nincsen pofaszőre, Einstein elmélete szerint rútnak és ostoba bunkónak ítélne Szőr Iszák Nyúton. Kivétel a körbajusz, vagy a körszakáll, de ez mind relatív, tehát tudja a halál. De még milyen jól, hiszen mindenhol ott leskelődik a pimasz. Az utolsó grimasz az egyik legkedveltebb játéka. Az orosz rulett and co. egy gyerekjátéknak minősíthető időpazarlás. Na de térjünk a faktumokra. A tél kimeszelte a várost. Az utcák üresen feküdtek egy decemberi (este fagyás, reggel mikor hogy, délelőtt és után, tűr...

Cedrus Professzor fűzője (lépcsőházi kvázi happenning) * Herr Dr. Prof. Ludwig Cedrus a panasz-ólba került az évadóvevő óra hivatalos megnyitása után. Mariska néni fentről fenyeget, cinikus szomszédharcai miatt arcára fonnyadtak az esztendők. Ilyenkor ha az agytekercsek csillagok háborúját vetítenek előtte, az aktatáskából merített panadol sem segíthet. Das Lift A lift ajtaja előtt egy C.dula volt kirakva: Talpra lakónegyed, vessző előtt ordibálójel. Ha kegyed jelentkezni szeretne a következő lakosztályon megszervezett lakósztrájkra, titkos megbeszélés lesz negyed hatkor megtartva, tudják hol: Felülírás A STRIKE@ÓL BIZOTTSÁG                               Alulírás A LIFT NEM MŰKÖDIK! Pé Eszz (minden béjelenkezett résztvevőnek ingyen kölcsönzünk egy Helytelenírás nyelvtankönyvet, fűzőt, zoknit, fehér inget, +egyebeket... pont. A többi már csak ...