Most így...

Ma nem talállak a szavakban.
Tudom, még ott vagy valahol,
suttogásaid elnyomta egy
nyári zápor.

Jelenthet e valamit...
ha olykor még rád gondolok:
a késő esti beszélgetések,
a reggeli séták a folyóparton,
hol hirtelen eltűntek a járókelők,
és semmi mást nem láttam,
csak kedves mosolyod,
és ahogy a szél, kócos
hajaddal bohóckodott.

Most így, otthon, gondtalanul
tekintek vissza arra az időre...
És ha néha egy léha zápor
karon fogna, ott, a folyómentén,
gondolj rám, és azokra
az esős napokra.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

A hegy nő, a nő marad

Grandioz grafi(ti)kus