A Karolina téren

(Walz no.2)

Napok mint a ma imája, feltöltik az egzisztenciát.
A valóságból meritek egy kanállal, több nem is kell,
majd átformálom léted és pár betűvel megmaradsz,
talán ugyanúgy ahogyan e kőből faragott obeliszk,
mely az ég felé mutat, de a föld közelebb áll hozzá.

Hangulatsorozatok suhannak el mellettem,
kerüljem el őket, vagy fogadjak be párat?
--------------------------------------------
Egy pénteki piruettben visszatekint pár év,
pár morzsát kereső galamb a téren, tova-
szálnak s velük együtt a nap is búcsút int
a nyárnak, majd átadja testét az őszanyának.

Talán te voltál a jó bennem, de most a jelent élem:
megtalált értékeim hasonmását a kirakatban nézem.
Már nem én vagyok az, az aki volt az csak egy árnya
annak ami lesz...és tovább visz a ritmus a gangon,
olyan mint a 2. keringő hol a bánat és öröm váltakozó
egy két há, egy két há, mely végig táncolja az életet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

Dsida fordítás

A világ potyautasa