A Karolina téren
(Walz no.2)
Napok mint a ma imája,
feltöltik az egzisztenciát.
A valóságból meritek
egy kanállal, több nem is kell,
majd átformálom léted
és pár betűvel megmaradsz,
talán ugyanúgy ahogyan e
kőből faragott obeliszk,
mely az ég felé mutat,
de a föld közelebb áll hozzá.
Hangulatsorozatok suhannak
el mellettem,
kerüljem el őket, vagy
fogadjak be párat?
--------------------------------------------
Egy pénteki piruettben
visszatekint pár év,
pár morzsát kereső
galamb a téren, tova-
szálnak s velük együtt
a nap is búcsút int
a nyárnak, majd átadja
testét az őszanyának.
Talán te voltál a jó
bennem, de most a jelent élem:
megtalált értékeim
hasonmását a kirakatban nézem.
Már nem én vagyok az, az
aki volt az csak egy árnya
annak ami lesz...és
tovább visz a ritmus a gangon,
olyan mint a 2. keringő
hol a bánat és öröm váltakozó
egy két há, egy két há,
mely végig táncolja az életet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése