Kőrös újratöltve
Egy napi séta,
és újból itt e
helyen
találok rád a
töltés mellet.
Fűzfákat érintő
hullámok
csobogása, ők
ismét szeretkeznek.
Árnyékban part
menti barnás iszap,
lombhullatók
szitálják a nap sugarat.
Harangszó, s a
város hallgatag.
Hat órát legyint a
nyári égbolt,
és fáradt tested a
folyó habos
áramlása
kápráztat.
Szebb szavakkal kéne
ily
helyen írni.
Szebb szavakkal kéne
téged
ismét elfeledni.
E hely a te részed
marad.
Ha nem is a madarak
Ha nem is a pirkadat
Ha nem is az enyém,
Más szavának
nyugtató
dallamára ringasson
el
egy júniusi holnap.
És újra a Körös,
ő még itt marad.
Akácok, orgonák
hervadoznak,
de illatuk a szélben
tovább halad.
Szorgos vörös
hangyák menetelnek.
Talán ők is egy
jobb helyet keresnek.
Hadd menjenek, hadd
éljenek,
ki is merészelhet
rövid életük
szimplicitásába
beleszólni.
Jobb kezem egy
farönkön
megpihen, és az
eltévedt
hangya is tovább
mehet.
Ő nem ide tartozik,
kilóg a
hangyasorból.
Nehezebb, zigzagos,
miniatűr ösvényen
kell tovább
haladjon,
tudja a sorsát,
neki
már megvan a saját
kirendelt útja.
Nem bántalmaz a
gyalogút,
ha te sem bánod meg
saját
járásod egyenes
ösvényét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése