Mementó
Egy asztal, sört szopogató inger,
Mellyel az élet élvezetét tapogatod
Várod, szeretnéd de...nem jön el
Az a rózsaszínű pillanat, ahol
Úgy látod magad ahogy kell.
Sötétség kapuin mászkált angyalok
Juttatnak el egy olyan helyre, ahol
Még a madár sem jár, üres utca
Beton, egyetlen fa, oszlopok.
Ébredésed megváltója te leszel
Nem tudván hol és merre jártál
Csupán egy gyűrött papírod
Lesz majd saját mementód.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése