Bejegyzések

A világ potyautasa

én lennék, kit kevésbé ismerek, de megtudni lényeges konstelláció. Senki fiának nem tartozik magyarázattal. Hol az otthontalanság lélegzetvétele önkereséssel fedezheti fel lényegét. A rövid és kényelmes homokkastélyokhoz vezető utat hagyom csak másra. Követelések és rossz tekinteteket hiába kerülő zárdám lettél, te egyszerű szavakban elrejtett hasonmásom. ugye szabadon lengő kötéltánctan még a világ, ugye rád bízhatom magam ha minden ösvény megszűnik, vagy maga a föld szakad rád. Merre járnak most a papírhajók, melyet évezredekkel ezelőtt dobott egy folyóba a véletlennek tökéletes aritmetikája. S azóta csak szembe az árral úsznak véges elképzeléseink, frusztrált történetvonalakat megrajzolni vágyó térképeink. Az ösztönök érzelmét megszakító nyugati értelemnek marginalitása. Mit tudhatsz rólam, ha jómagam sem tudom igazán és mit tudhatnék rólad, ha végre felfedezni kezdem Köszönöm, legalább átutazó lehetek e föld

Szapulótan

#rossz#szavakból#jókat#szabni# Amolyan lendület, melynek célja egy indulat, miszerint a naponta sokszor hallott kárszavakat más irányba kell terelni: lehetőleg az űrbe (= minél távolabb, annál jobb) E függvényeket a virtuális falra teremteni is használatos, viszont lehet fal, papír vagy maga a verbális frusztráció csillagok háborúja. E szapulódialógusokat sokszor a modern piacdrámában, a Tv-ben, a bevásárlóközpontok soraiban, a dugókban és sokszor olyan helyen lehet látni, ha szerencséd van, tapasztalni, hol legkevésbé számít rá az ember. Meglep iként érkezik akár a tavasszal érkezett téli számla. Következőképpen ha minden jóból, rosszat lehet faragni, mért ne lehetne e szófacsarásnak fordítva is lényege. Így rengeteg energiát és főként ideget lehet frissen tartani, ha minden jól megy 24 órát tartható szódezodór. Takarodj a francba! használat: (menj, tünj, takarodj) gyakori Milyen kedves, hogy takaró és Franciaországra gondol az illetékes. Bizony Isten

Teufelsfuß

Nem is olyan rég, m ikor a z utolsó gótikus  betűtől  ( ß)  megvált a korszak, mag ával ment a józan ész. relativusz/imperativusz Másfél ezer éve történt, ma egy Dómban, ahová kézen-fogva hurcolt az ördög. Még nem volt apát, szerzetes egy szál se, Csak egy csonka lapáttal ásták meg a fundamentumot, persze ismeretlen áron. Utólag értesültem, hogy a katedrális falai nem csak ann o, de most is leromboltak. Lábnyomába száradt legenda suttogja eredetét. Mönchen/München 03.2018

Zendesk

hosszú útra készülök, repülővel, ahogy szokás. túladagolt haikum hosszabbra sikerült. ez van. napjaink origamiit tűrjük míg lehet s a változást, a bizonytalan nyugati felelősségeket hagyom hátra két hétig lehetek csak magamé, igazi keleti gaijin, míg black Jacket játszanak velem az évek. kérhetnék kártyát, adhatna a dealer kettőt, hármat, míg huszonegyből negyvenkettő, majd elfelejtenek a számok végül is mind 1

Anna

(érzelmekkel gazdag figyelmezés következik: ide figyelj, rég nem írtam ilyet) mégis mért? kérdezhetné akárki modern irodalmat mellőző pátoszkanyar e névtől nem szabadulhat hipszter álruhába rejtett bakszakállos gyerek, a szőke nyarak kalászköltője se futhat fürtjeitől messze. nélküle nem lélegezhet asztmás természet, egy gondolatától monokróm falak törnek szét. Neve miatt tán felborult pár dinasztia, vagy saját elképzeléseknek magas polca. Személye szükséges délibáb néhány szóval kár lenne eldadogni, mit saját magára bízhatna a véletlen, a főtéri összefutások sanda sanszai. Versemnek nem említett szereplője lettem, megtörtént, de nem bánom: mondja ő, teremtsen bárdot Osszián -szerű pátoszt, felőlem hazudhat, úgy is elhiszem minden szavát, felőlem táncolhat idegeimmel Skócián. Hisz nem látok, hallok én már mást az úton, csak őt, őt, ahogy lábán hordja magával jelenlétem, értékeim nagyítóval sokszorozza. S a div

Vajaskifli & aludttej

laktózintoleranciás figyelmeztetés következik: ne edd meg! Tényleg ha tilos terméket szeretnél, egyét tofut, igyál szójatejet avagy igazi történet, egy merőkanálnyi bölcsesség, egy csipetnyi jóindulat, megelőzhetné a „ Minden Napra Egy Rossz Performansz” végjátékot, hol nem borítják rád a szekrényt, s talán nem idéznek fel minden szentet hétrét. Pl. Menj a franba! ordibálta egy bölcs taxis ember egyszer. Én megköszöntem, hogy oly dühösen az átjárón, véletlenül nem ütött el, tehát jelként vettem s erre bánságföldre vittem bajba mártott kiflim, amit majd megettem. Vagyis utólag tudtam meg, egy jelentésbe álcázott levélben {( iniciálé magamnak szántam ) majd továbbadtam fűnek, fának: } hogy a baj ép oly kenhető, mint a vaj. Egy szelet kenyérre mázolt bolti-szenvedélyt minél többet húzod-nyúzod, akár nejlonba csomagolhatod vagy celeb celofánba, ha nem bontod ki előbb, fogyasztani lehetséges, ám ott a veszély: gyomorfekély. Szóval te

Az eltűnt madlene keresése

Kép
„Az idő az embereket átalakítja, de a róluk őrzött képünket nem.”                                  Marcel Proust Két kötetbe gyömöszölt történetklausztrofóbia, hol a szerző születése óta ismerőse, rokona volt korának legfontosabb szobraival, levelezett velük, illetve a narancssárga naplementét nézték együtt. És úgy hevert a napszárított időpárnán múltja, ahogy szeretné, ahogy a világ egyes részeit magával viheti, s ha úgy esik, kitépi vagy kidobja, s a legfontosabb talán: a kronologikus limit. Mert ki mondhatja meg reggel, mikor fogyasztható a kukoricapehely, ki diktálhat délután alvóórát ezután, őszerinte este lehet igazán csak szabad, délben és ebéd előtt is jöhetne egy madlene falat. Ugyan sok sütibe telhet az eltűnt idő keresése, egy pireneusi tájképben: egy hegyről letekintő, leleményes fiatalember, nemesfémből gyártott lábosban keresi bölcsességét az öreglétben.