Negyvenkettő B.

Tudom sok van még és messze a Hajnal

de most legyünk egyre közelebb a távoltól.

Vegyük azt a szerencsétlen vasjárgányt,

kimagyarázzuk, elmeséljük százszor,

meggondoljuk az útvonalat.

Eleméletileg Á-tól B-íg

és fordítva, s ha ez nem tetszik,

bármikor kiválhatunk utunk

kiszámíthatatlan vonalából.

Mert semmi sem lineáris, hierarchia.

Kiszállhatunk a központnál

leszállhatunk éjjel a dombon

a városi fényekben, kézen fogva,

képzeljünk magunkba a csillagokat.

Leszállhatunk a dombon, mit is számít

ha szürke betonpázsit kísér végig hazáig.

S ha végre megérkeztünk az nem azt jelenti,

hogy otthon vagyunk, egymás társaságában

vagyunk csak egyedül.