Nyers

Üdvözlet az egyformaság korából,

a magányosság korából,

a Nagy Testvér korából,

a duplagondol korából..

                               

                             Orwell

Délibábszínház.

Mi vagyunk történeteink

nyers szereplői, követjük

a fényt, s egy merőkanálnyi

jóságért adnánk mindenünk.

Egy jobb holnapért.

Hamis a színlelés és kevés

az önzetlen szó, cselekedetről

nem beszélvén. Lassan emészti

fel sötét köntösét a világ,

…..................

Nem láttuk, mégis sejthettük

a tűzvészt s mint vérpiros

gyorskocsi ütköztünk neki

a jövőhétnek. Sebaj.

Mentsük ami menthető.

Egy fejtelen öszvéren

lovagol végzetünk.

Sötét időket élünk.

Ki hinné, hogy ennél feketébb

lehet és ki látja a fényt,

a koszos mennyezet felett?

Ki lenne a menekült

és kiért harcolnak odalent.

Hol már a kérdés is abszurd

míg üres válaszaink a szennyes

földön hemperegnek.

Ott maradnál, tudom nem tehettél róla.

Kisegít majd jó anyád, felebarátod,

és meg nem született gyermekeid

jövőjét zsebrevágod,

majd veszel belőle egy kabátot.

Egy jobb nemzedékért!

Hangoztatja a himnuszt a telekép

Ugyan már, hiszen halott már

a dallam mielőtt lekottázta

volna a szerző valaha.