Fehérbe öltözött

Betolakodott a tél imént.

Az ablakpárkányon feküdt

kristályvilágom egyetlen

mikrokozmosza.

Ez volt az első idén,

és pár ezer pehely

követi a ritust:

előbb lehullnak az égből,

mint csipke-fehér ruhájú,

piruettező balerinák,

majd egymásra találnak a táncban,

ahogy lassan földet érnek...

Pár pillanat az egész,

talán egy fél óra a hideg bádogon,

és minden másodpercük megannyi élet.

Befejezetlen cigarettám elnyomom,

nehogy egy sistergő parázs

elrontsa azt, ami rövid

időn belül elolvad, elpárolog,

gyermekkorom fehér-bundába

öltözött városában.