Reiyel fiai

Egy szelet zsíros kenyeret mindenkinek ki Szeret, és úszott is már benne, belefúlt is többször, mégis kikecmergett valahogy belőle. Egyed kegyed: piros paprika, hagyma szükséges sírást keltő melléklet, nélküle nem mehet, csak ne legyen hányinger a vége. Kivétel: a Hányinger utca … .. …...... …...... Ajánlat: zöldség, élet édes vagy sós savanyúság fogyasztása lényegesen fontos túladagolás esetén.

(kvázi- házi áldás variációk) Szájról szájra WiFi azt. Hol hit,                   és WiFi Ott szeretet,           ergo jelszó nélküli net. Hol szeretet,           ha már nem fizeted Ott béke                béka, bárka, bárba? Hol béke ---------- > jelentéktelen ismétlés, Ott áldás               3G szentháromság Hol áldás               hacsak virtuális kapálás Ott Isten,               hol az Isten, ott az Isten Hol Isten               és már megint rá szorulunk, Ott szükség           (nincstelenség tetőfoka) Nincsen                 ott Nietzsche nihilizmus 1db. Nietzsche Variazion Hol szükség ott Gott halott. H...

Mindenkinek megvan a saját útja Maga az út egy megpróbáltatás Néha te követed saját utad Többször az út irányt mutat De ha megvan saját utad Arról ne térjél le lelkem

(versnyaláb recept) A mai nap még lementhető, nem kell hozzá más csak egy pince, 1>3 elképzelhetően elképesztő realitás, egy üres lap, rajta pár elmosódott sörkorong, két vakmerő merőkanál, és egy megzavarodott halál alkat ki a szétszelhető füsthomályban alkot. „ another one bites the dust” A szavak már nem keresik gazdáját, a szerény költő lelépett, s a szőke színben úszó betűk is leolvadnak az asztalról. ''Kerek asztal ilyet még nem tapasztalt'' -jelenti egy szék. Ej a közönség dinamikus állapota felkapja a nedves, kedves lapot, és akár egy db. pihe, lerepül a koszos földre. Széllel bélelt lelkiállapot - ''fekete lettél, ahogyan én is''... - motyogta a föld a piszkos lapnak, majd átölelte és befogadta fiának.

(Máramarossziget) 1. A Szalaván hallgat, táncol a hegyláb. Tiszta levegő, giccses öltözékben parasztasszonyok a főtéren. Gombát és orosz cigarettát árulnak, számukra reménytelen a holnap. Kisvárosi ricsaj, zeng a fesztivál. A becsület itt kétszínű vadállat arcát veszi föl, agyarából faragott tőr találja meg helyét szívemben. A központban sétál a szeptember. Milyen lehet most a Malomkert? A járda, hol két oldalán több száz éves vadgesztenyefák, és a kis fapadok, és az Iza part vajon ugyanolyan maradt? A város fellélegzik, és felzabálja mind azt ami egykor kedves volt számomra. Ledöntött fakunyhók melyek helyébe luxusvillák épültek. Kendős lányok szemében olvasom hogy olvasatlanok (vagyonra hajtó aszfaltcicák nyávognak). Ködben táncol a hegyláb, a füst fölszáll. A gyermek szemében ott van a mosoly, ő még minden egyes apróságnak örülhet Neki még nincsen kitűzve az élet cikke, melyet a szülők tudatlanság szempontjából ...

(Walz no.2) Napok mint a ma imája, feltöltik az egzisztenciát. A valóságból meritek egy kanállal, több nem is kell, majd átformálom léted és pár betűvel megmaradsz, talán ugyanúgy ahogyan e kőből faragott obeliszk, mely az ég felé mutat, de a föld közelebb áll hozzá. Hangulatsorozatok suhannak el mellettem, kerüljem el őket, vagy fogadjak be párat? -------------------------------------------- Egy pénteki piruettben visszatekint pár év, pár morzsát kereső galamb a téren, tova- szálnak s velük együtt a nap is búcsút int a nyárnak, majd átadja testét az őszanyának. Talán te voltál a jó bennem, de most a jelent élem: megtalált értékeim hasonmását a kirakatban nézem. Már nem én vagyok az, az aki volt az csak egy árnya annak ami lesz...és tovább visz a ritmus a gangon, olyan mint a 2. keringő hol a bánat és öröm váltakozó egy két há, egy két há, mely végig táncolja az életet.

„ Ott ahol a Ferencváros Hinti báját szerteszét, Egy pazar nagy pince mélyén Három patkány éldegélt” Itt ahol a pince szürke füstje Szinte szememet tépi szét, Két ember patkány szeme Tekintetüket dobálják szerteszét. Amott ahol az egyik patkány, Az asztalt görcsösen kaparja Ez nem akármilyen állat ám, Veszett,mely szemed kimarja! Itt ott és amott, mind a hárman Egy asztalnál untan üldögélnek, Szemük megfojtanának 1 kanálban: Hisz sok patkány van ám emberek.

(Trend & rend hirdetés) eladnám én magamat de nem találom a falat hová kirakhatnám verseim prózaikus ikonok hol rím ritmus hiányában elveszek saját világomban és a körül belül realitás tükrözi az őrült örvendező emberek arcát szavaknak csillagpor harcát