Marsch nach hause

Haza felé indul majd a reggel,

a sötétben bolyong a türelem,

és felveszi fényes palástját.

Zöld dombok, hegyek odaát

várják őt, most a szürkületben

megpihen, álmodik majd felkel.

„Rondo alla turca”

Diadal dallamával érkezik

a helyre, benne az ének-évek

rejtelme nem hallotta már rég

pedig még ott lappang, még

elérhetőnek tűnnek az érvek:

arcot ölt a honvágy, s létezik

az ösvény, a ház, az ágy.

A nyár szemében nevet az ősz

vércseppel jutalmazza a látót,

s a látogató végre azt mondhatja:

“Itthon vagyok én szülővárosom”