Folyóparti ismeretlen

Macskaház. Egy megszokott kávézó,

hétfői nikotin és kultúratúladagolás

után találtam meg önmagam szavát

te benned, pedig még nem is ismertelek.

Képzeletbeli séta egy folyóparton.

Oly egyszerűen mesélted nekem,

hogy én is ott voltam teveled.

Kezed megfogtam és átöleltelek.

Tarka ruhádat felkapta az enyhe júniusi

szellő és a fiatal éjszaka velünk tartott,

akár egy jámbor kóbor kutya. A pillanat

csillagokat szórt az égre. Lásd, hullócsillag

hint egy csókot a múltnak, és az alkonyat

ébredésével történetünk véget ér holnap.

Itt marad a szó, itt marasztal a folyópart,

egy álmodozó fűzfa, Szamos menti szózat.

Találkozunk még valahol egy hasonló helyen

kedves ismeretlen. Esőcseppek citeráznak

a leveleken, és ő... ma már tovább haladt.

Elnyelte szüntelen egy nyári pirkadat.