Reiyel fiai

                                  Ezer méter fölött, döcögött a honvágy. A Királyhágó kutyagumi, 1 lökött kölökkel tudnám csak érces bérceimhez  összehasonlítani. Márványcsúcs duzzog a távolban. Nézem én, szinte orrom előtt van, közeledek hozzá, négy kerékkel úszunk félnapot a sárban,  apropó. Hóra nem talált már völgylakó Nap pergelte hegylábát lógatja  a tavasz,  de a balfasz nem hord órát ilyentájt a magasban, s a fák a bokrok, a lusta lombok, lekésték az évszak- expresszt. Konok okok folytán: kirügyezni nem akarnak, fütyülnek a világra. Ágra szállt a kényelem e télen, s én kérve kérdem kedves madárfiókák, hányszor tojjátok le nyárig kopár tenyerem. Máma lám a dombtető, kurjong meg  hát suttog is. Ezüsthajú keresztapja meg se moccan, szenilis. Mert ha moccan annak vége gondozott haját nyesi le szél, és dombra dob...

                          Nem jártam a sarki amfiteátrumba porcukrot hinteni olvasók szájába, nem vártam tapsok harsonára, tudja a bánat Csak kokárdákat terjesztő Tropauer bátyámat veregettem ismét hátba és hányan vágták a Szamos parti fűzfát a város javára. S én követtem őket mint vadbarom, Minos király labirintusában, vagy egy túlzsúfolt balkán piacon eltévedt vak Thészeusz.

(Ovidius távozik) Mint lábnyomokat a hullámok, úgy mossa el a szót az idő. És elfelejt a korszak, ahogy kedves arcod körvonalait hagyja el emlékezetem. Csak a tengerpart marad, hová minden reggel, ugyanazon a sziklán foglal helyet a látvány: olykor csíntalan, mint neveletlen kisgyerek, vagy sértődékeny kisasszony mint vihar mi szétzúz mindent, akár egy görög tragédiából kihagyott makrancos feleség. Fortuna favet fortibus, de mennyire tévedtem. Hisz messze van már Róma, s egy elvakított társadalom pillérein táncol a parázs . Ha valaha is visszatérnék, akkor sem látnám már őt soha, ahogy nedves homokba rajzolt betűket átkarolnak a hullámok, újra és újra. Tehát semmi sem enyém házam, családom, szavaim, mind tiétek. Kudarcot vallott bolond orátor mesél egy trák faluban, öregek és gyerekeknek. Barbár szellem a szabadság, minden cselekménye arra utal hogy nem egy helytől függ a megnyugvás, a beteljes...