Reiyel fiai

Nikotin, tinta éjszakák. Egy mosolyban rémlik jellemed, még nem tudtam igazán eldönteni, hogy jelmezekben rejlik személyed, vagy te vagy saját színdarabod színésze.

Tudom sok van még és messze a Hajnal de most legyünk egyre közelebb a távoltól. Vegyük azt a szerencsétlen vasjárgányt, kimagyarázzuk, elmeséljük százszor, meggondoljuk az útvonalat. Eleméletileg Á-tól B-íg és fordítva, s ha ez nem tetszik, bármikor kiválhatunk utunk kiszámíthatatlan vonalából. Mert semmi sem lineáris, hierarchia. Kiszállhatunk a központnál leszállhatunk éjjel a dombon a városi fényekben, kézen fogva, képzeljünk magunkba a csillagokat. Leszállhatunk a dombon, mit is számít ha szürke betonpázsit kísér végig hazáig. S ha végre megérkeztünk az nem azt jelenti, hogy otthon vagyunk, egymás társaságában vagyunk csak egyedül.

Sokszor előfordult már s hányszor követted az irányt,   hited behorpadt kolostorában. Hol az út, a tér, homályos  horizontjai a mának, mint elrontott kompasz  vezetett le pályádról,   s te csak a sánta    reggelek menetében  kerested menhelyed, kereszted kerested.   A ritka fények fátylában láttad azt, ami láthatatlan ahogy számtalan kudarc   után gyalog, gyalulta lábad   a Föld, és lelked az Ég.

Egy kifelejtett lap a többi közt, tiszta és üres magány a festményekben érezhető, szavakkal lefesthetetlen véletlen. Mint egy pokoli munkanap utáni szombat...kihagyod, jöhet a következő hét, hónap, év a bűn és indifferencia közötti semleges margó, a hovatartozás lényegtelensége. A hiány utáni nélkülözhetetlen vezet oda vissza, ahová már nem mehetsz, hol a hallgatás feloldódik a semmiben.

Nyolc óra és három kávé után kit üdvözöl a napsütés télen, a mindennapok sugártálán árnyékgyárában ki merészel elvegyülni a szürke közönségben. Hol reggelek hancúroznak délutánig s úgy tűnik az este leste ki magának ezt a szerencsétlen évszakot. Nem hinném, de megtörténhet, hogy egy langyos, januári délután, betoppansz az ajtón. Kezedben bőrönd, bőröndödben remény és sok más kacat, remélem nem felejted el magaddal hozni a nyarat.