Nyári irány

Most felemészt a hőség,
minden sejted serceg,
menni kéne, de hová,
azt csak ő tudja,
az iránynak pimasz,
szókalauza.

El innen, míg nyelvemre
szárad a fekete tinta,
s mondanivalóm üres
lesz akár nyáron a város.

El innen, míg elfásulnak
ösztöneim, míg helyet
foglal helyettem
a kényelem,
a repetitív éjszakák
monoton animációi.

Ugyan elfogadható,
elviselhető talán e
megszokott színjáték
De nem a helyszín
változásának hiánya
lüktet bennem, hanem
szükséges irányunk
folytonos felfedezései.

Egy át/hátverés néha
az idő részéről. Nyisd ki
szemed, jó úton jársz
barátom, ugyanis
valahány tévedésnek
belátása maga a visszaút.

Kiszemlélése a munkád,
elfogadása a kezdet,
s az iránynak hiánya
elhagy mint egy volt
szerető, ki benned
kereste saját útját.

Helyettem él most
a város, elfogadta
rossz és jó szokásaim,
egyaránt, megfogta a szót,
érzések és élményekkel
ruházta fel őket, hogy
egy jöttment ember
számára is kőbe, fába,
frissen öntött betonjárdákba
vésett, eddig idegen szó
értelmet leljen az ''Otthon''

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

A hegy nő, a nő marad

Grandioz grafi(ti)kus