Nyári irány

Most felemészt a hőség,

minden sejted serceg,

menni kéne, de hová,

azt csak ő tudja,

az iránynak pimasz,

szókalauza.

El innen, míg nyelvemre

szárad a fekete tinta,

s mondanivalóm üres

lesz akár nyáron a város.

El innen, míg elfásulnak

ösztöneim, míg helyet

foglal helyettem

a kényelem,

a repetitív éjszakák

monoton animációi.

Ugyan elfogadható,

elviselhető talán e

megszokott színjáték

De nem a helyszín

változásának hiánya

lüktet bennem, hanem

szükséges irányunk

folytonos felfedezései.

Egy át/hátverés néha

az idő részéről. Nyisd ki

szemed, jó úton jársz

barátom, ugyanis

valahány tévedésnek

belátása maga a visszaút.

Kiszemlélése a munkád,

elfogadása a kezdet,

s az iránynak hiánya

elhagy mint egy volt

szerető, ki benned

kereste saját útját.

Helyettem él most

a város, elfogadta

rossz és jó szokásaim,

egyaránt, megfogta a szót,

érzések és élményekkel

ruházta fel őket, hogy

egy jöttment ember

számára is kőbe, fába,

frissen öntött betonjárdákba

vésett, eddig idegen szó

értelmet leljen az ''Otthon''