Reiyel fiai

Mit számít az ha magyarul káromol a türelem, ha saját bőröd alá férkőzik a nyelvtelenség. Bárcsak egy templom ministrásaként élhetném le életem hátralevő némafilmét, hiszen pénzt kéregetnék az igaz és aligazgató hívőktől, (mert alibim a fehér zubbony!?) Néha ott vagy ahol lenned kell, hol fent hol lent inog a változékonyság mozaikablakod felett, és te csak nézed. Bicegő verslábán botladozik Isten...gondolom, s mégis egy szál kopott kabátra vajra a megváltást. Tudod, sokszor magam alatt vágom a bitófát, mint te is, mint mindenki más aki a jóból ritkán talál eleget, azt az átlátszóan érezhető érzést, ahol megpihenni jó egy ünnepi ebéd után, ahol senki sem idegen, vendég. Foglalj hát helyet, mondok valamit: Te vagy a lányom, húgom, anyám, elfelejtett antihősöm rejtelme. Téged nem nyomnak el a késő esti beszélgetések, az elfecsérelt éjszakákba rajzolt nagyvárosi évek. Te vagy a jóság megkeresztelt igénye.

Sarkon fordult az idő, mikor az előszobában megpillantottam. Hófehér volt, sima bőre felületén feketére tetovált hieroglifák. Sok zéró és algoritmikus betűkkel retusálva mint egy Kassák Lajos vers, hol  papírra  másznak a szavak, életre kelnek majd elgyalogolnak Kispárizsig. Nr. 1 0 9 0 8 0 9                                       2014.12.4102 Amennyiben BANKI átutalással szeretné lefizetni ügynökeink... (csak bátran) Hosszú sor vár mindenkire, és mennyi idióta                VÁGY                  ELÉGTÉTEL                 KÉNYTELENSÉG                                      SZOLGA             ...

Betolakodott a tél imént. Az ablakpárkányon feküdt kristályvilágom egyetlen mikrokozmosza. Ez volt az első idén, és pár ezer pehely követi a ritust: előbb lehullnak az égből, mint csipke-fehér ruhájú, piruettező balerinák, majd egymásra találnak a táncban, ahogy lassan földet érnek... Pár pillanat az egész, talán egy fél óra a hideg bádogon, és minden másodpercük megannyi élet. Befejezetlen cigarettám elnyomom, nehogy egy sistergő parázs elrontsa azt, ami rövid időn belül elolvad, elpárolog, gyermekkorom fehér-bundába öltözött városában.

Kétségtelen hogy megelőzött utunkba botladoznak céljaink, hol szerepet oszt a hétköznap monoton megalomániája. kártyajáték az egész, toll egy mérlegen, szív helyet kő fekszik odaát. Években őrölt homokszem lennénk csak Isten előtt. lennénk csak Isten előtt.