Reiyel fiai

Vasárnap esti panasza lenne a munkásnak, visszapörgetheti az időt egy áldott Pénteki délutánra? „Imaginarium of doctor Parnassus” hol lehetne hős, hegyeket mozdító mozi-buzi, vagy szoknyákra vadászó Don Juan man kinek az extázis nem idegen fogalom de persze csakis Jonny Depp főszerepében, ki után pisilnek a lányok, s bugyijukat dobálják szerteszét, vagy írhatna akár egy esszét miben minden bölcsességet megfogalmaz, és sziklát mászna, marhákat nézne a legelőn és mindenhez képes lenne csak a hétfői nap „public enemy nr.1”-tol kímélné meg a jó Isti kihez minden nap imátkozna ha tehetné, és sok más mindent csinálhatna de életkedve fogytán és szinte rövidebbek a napok. Hamis papok prédikálnak a főtéren. Kérem adakozz ember! - mert városunk századik temploma épül és fogadjuk hogy mindenki mennyei mannában részesül, nem kell hozzá csak pár Lei Eu és áldott lesz családod, áldott lesz néped, és annyi épület nő mint fű a réten, rét a létben, lét a...

Haza felé indul m ajd a reggel, a sötétben bolyong a türelem, és felveszi fényes palástját. Zöld dombok, hegyek odaát várják őt, most a szürkületben megpihen, álmodik majd felkel. „Rondo alla turca” Diadal dallamával érkezik a helyre, benne az ének-évek rejtelme nem hallotta már rég pedig még ott lappang, még elérhetőnek tűnnek az érvek: arcot ölt a honvágy, s létezik az ösvény, a ház, az ágy. A nyár szemében nevet az ősz vércseppel jutalmazza a látót, s a látogató végre azt mondhatja: “Itthon vagyok én szülővárosom”