Munkaadó hangyaballada
Bal lábbal kelt hajnalban 1 épület. Büszke volt, hasa csupa üveg, s hátán néhány trehány emelet. Szorgos hangyák sétáltak előtte. Tessék, kérem, szolt az óriás, nyugodtan fáradjanak ide be. A mit sem sejtő rovarnemzet Stendhal bácsit nem olvasott, tehát hosszú sort hímeztek: minden apró, vörös és fekete. Szorgos nép volt ám a hangya, nem hagyhatta királynőjét egyszerű kis morzsa kosztra. Pont egy felfordított nyolcas lett a munkaidő, kaptak ásót, csákányt, inkluzíve uzsonnát. Felhőkarcolót akart a bohóc, betont öntetett orra helyett, hogy majd aztán mikor felér, bámulni fogja ezer denevér. Látástól vakulásig épített a hangyabanda, s lám a láthatatlan minimunkás nem tűrte a meleget és szabad napot kért, csak egyet, de a titán tiltakozott, vissza a nemjóját, talán adhatok egy fél napot. Hangyablues hangulatban folytatták a teremtmények a megszokott hórukk munkát, Növekedett is az óriás orra ...